Örmény-magyar kézfogó Isztambulban
A 156 csapatot felvonultató mezőnyben a magyarok a negyedik legerősebbként ültek asztalhoz, ám az Élő-pontszáma alapján éremesélyes gárda végül be kellett hogy érje a 9. hellyel. A nők 125 csapatos versenyfutásában Oroszország jobb mellékpontszámával megelőzte Kínát, a bronz itt is az ukránoké lett. A magyar hölgyek a 12. helyről indulva tizenhetedikként végeztek.
A Lékó Péter, Almási Zoltán, Polgár Judit, Berkes Ferenc, Balogh Csaba összeállítású együttes, Horváth Tamás kapitány közreműködése mellett már a rendezvényt megelőzően meglepte a közvéleményt. A felkészülésükkel kapcsolatban elmondták, hogy az elméleti hiányosságaikat foltozgatták, emellett pedig Balogh, Berkes és Almási már hónapok óta nem versenyzett, nem biztosak a formájukban, Almási például az olimpiát megelőzően már hét hónapja nem ült asztalhoz. Ezek után nem sok csodálkozni való van azon, hogy Almási rögtön az első fordulóban nem nyert meg egy kétgyalog-előnyös végjátékot, majd – bár magyar csapat hasonlóan szerencsés sorsolást talán még sohasem kapott – nem sikerült élni több, később kínálkozó lehetőséggel sem. A magyarok a kilenc gyengébb ellenfelet nem tudták maradéktalanul legyőzni, fájó volt a Fülöp-szigetek elleni döntetlen, de még fájóbb volt a 8. fordulóban a németek elleni vereség, amely három remi mellett Lékó megdöbbentően gyenge játékának volt „köszönhető”.
A fiúk és Polgár Judit összesen csak két esetben találkoztak az első tízbe rangsorolt ellenféllel, az 5. fordulóban Oroszország, a záró fordulóban pedig az örmények voltak a partnerek. A két meccs forgatókönyve megegyezett: az első és a harmadik táblán Lékó és Polgár világossal nem vállaltak kockázatot, a negyedik táblán az egyik esetben Balogh, a másik esetben Berkes biztosan szállította feketével a remit, a második táblán Almási feketével azonban mind a két alkalommal szinte esélytelenül vesztett. Ha a jobb sorsra érdemes válogatott a jövőben nem követ unortodox megoldásokat, és felkészülve, valamint „bejátszva”, azaz jó formában kezdi meg a csatáit, még fényes érmeket szerezhet. Nincs sok vesztegetni való idő: Polgár és Almási a harmincas évei közepét tapossa…
A lányok ragyogóan indultak, a 7. forduló után öt csapatgyőzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel még a 6. helyen álltak. Utána azonban bekövetkezett, amit a beharangozó cikkünkben előre jeleztünk: a korábbi versenyeikhez hasonlóan, a torna második félidejében összeestek, a 8-10. fordulóban, gyengébben rangsorolt együttesek ellen, egy döntetlen mellett kétszer is vesztettek. Az egyéni eredményeik érdekes polarizálódást mutatnak. Az elsőtáblás Hoang Thanh Trang a női világranglista 29. helyezettje, világossal világklasszis (6 partiból 4,5 pontot teljesített), sötéttel azonban már hosszú évek óta megoldatlan problémái vannak, most például négy partiból csak 1,5 egységet gyűjtött. Vajon még hány világverseny kell ahhoz, hogy kiküszöbölje a hiányosságát, melyben kapitánya, dr. Hazai László is a segítségére lehetne?
Gara Tícia, Rudolf Anna, Gara Anita és Papp Petra összesen harminc Élő-pontszámot vesztett, tudásban és főleg tartásban elmaradtak vietnami gyökerű éltáblásuktól. Megéltek már felívelő periódusokat, legyőztek férfi nagymestereket, tehetségesek, szorgalmasak, jó stílusú, harcos sakkot játszanak, és ráadásul harminc évnél fiatalabbak. Átgondolt, komplex felkészítéssel – melyből a pszichológus sem hiányozhatott volna –, valamint az olimpia alatt gondosabb, több szakemberrel történő támogatással magas helyezésre hivatott csapatot lehetett volna belőlük kovácsolni.
Nemzetközi nagymester, szakíró
