Óriások a mennyei toronyban
Alakuljon akárhogyan is a formája az esztendő során, az év végi világbajnokságon mindig e kettő a főszereplő. A legutóbbi négy esztendőben háromszor ők vívták az aranymeccset, az elmúlt tizenkét esztendő vb-döntői közül hatot Roger Federer (2003–04, 2006–07, 2010–11), négyet Novak Djokovics nyert (2008, 2012–14).
Elég már e mozdulatlanságból, mormoljuk mindig, ismételve a közhelyet, hogy a változatosság gyönyörködtet. Aztán rendre rájövünk, hogy az a tenisz gyönyörködtet igazán, amit e zseniktől kapunk...
Nem lehet megunni.
Elnéznénk napestig, akár hétszer egy héten. Van is rá alkalmunk, hiszen kettejük viaskodása a profi tenisz legnagyobb párharcai közé tartozik: a mostani vb-döntő volt a 44. egymás elleni meccsük. Az idén hétszer találkoztak: négy alkalommal (köztük Wimbledon és a US Open döntőjében) Djokovics nyert, kedden viszont a csoportküzdelmek során Federer 7:5, 6:2-re legyőzte a szerbet, ezzel a tegnap esti csúcstalálkozó előtt 22:21-es előnyre tett szert kettejük örök mérlegében.
Djokovics egy hátrányt már ledolgozott ezen a világbajnokságon: a Nadal elleni szombati eldöntőben (6:3, 6:2) egyenlőre módosította a spanyol elleni örökmérlegét (23:23). A statisztikusok számára adódott a kérdés, hogy egalizál-e a másik vetélytárssal szemben is.
Kékes tető Tony O'Brien / Reuters |
Így történt. A svájci klasszisnak, aki veretlen maradt a csoportkörben, s a honfitárs Wawrinka ellen 7:5, 6:3-ra nyerte az elődöntőt, nem sikerült folytatnia mostani menetelését. Az a forgatókönyv érvényesült, amelyet 2005-ben már láttunk: Federer hiába győzte le csoportjában az argentin David Nalbandiant, a döntőben kikapott tőle. Most, noha jól játszott, nem tudta megszorítani a címvédőt. Djokovics a csodálatos meccsen nyugodtan, fegyelmezetten, sőt egyenesen hibátlanul teniszezett, és győzelmével (6:3, 6:4) történelmet írt: az ATP-világbajnokságok 46 éves históriájában még nem fordult elő, hogy valaki zsinórban négyszer elhódította volna a trófeát. Ám a szerb fenomén még ennél is előrébb tart: ez volt az ötödik világbajnoki címe, s az 59. tornagyőzelme. Londoni teljesítményéért 1300 pont, valamint 2 millió 61 ezer dollár a jutalma.
A párosoknál is az idei wimbledoni bajnok győzött: a Holland Antillák és Románia kettőse, Jean-Julien Rojer és Horia Tecau 6:4, 6:3-ra győzött a döntőben az ugyancsak egzotikus Rohan Bopanna–Florin Mergea indiai–román egység ellen.