Olaszország simán nyert a német csapat ellen
Buffon, a 119. válogatott mérkőzését játszó kapus a frászt hozta Itáliára az első tíz percben, mert előbb rosszul mozdult egy szögletrúgásra, és a Hummelsről a kapu felé pattanó labdát Pirlo mentette a gólvonalon; majd a „veterán” váratlanul Barzaglira ütötte a labdát, és az épphogy csak kicsúszott a bal kapufa mellett.
Ezzel ki is merültek a Nationalmannschaft lehetőségei az első félidőben, mert az olaszok pontosan úgy futballoztak, ahogyan a németek (és nem csak a németek) ellen szoktak: kulturáltan, taktikusan, kontrollálva a játékot. A huszadik percben meg is szerezték a vezetést, mégpedig ragyogó akcióból: Cassano egy mozdulattal két védőt játszott át, aztán nagyszerűen ívelt Balotelli fejére, és a csatártárs végre igazolta Prandelli szövetségi kapitány bizalmát: menthetetlenül a jobb sarokba küldte a labdát (1-0).
Bő negyedórával később újabb ecsetre kívánkozó itáliai támadás következett: német sarokrúgás után Buffon – aki előzőleg bravúrral hárította Khedira jobb felső sarokra tartó lövését – kitolta a labdát Montolivóhoz, a középpályás harmincméteres, pompás átadással indította Balotellit; ő maga elé engedte a passzt, majd tizenhat méterről, jobbal szédületes gólt lőtt a „rövid pipába” (2-0).
Jellemző az olaszok önbizalmára, hogy a Cassano finom passzával ziccerbe kerülő Montolivo az átadáshoz hasonlóan finom cselt akart bemutatni, noha trükk nélkül simán bevihette volna a labdát Neuer kapujába; a „volna” már jelzi, hogy a színezés tönkretette a helyzetet. Ám a squadra azzurra így is príma szituációban volt...
A második félidőben az olasz iskola legjobb hagyományai szerint játszó azúrkék együttes már főként az eredményre vigyázott, és az állás sokáig csak szabadrúgás után változhatott volna, ám Buffon a felső lécre tolta Reus lövését. Ez egy óra múltán történt, és néhány perccel később meccslabdája volt Itália válogatottjának: Diamanti nagyszerű tempóban passzolt vissza Marchisióhoz, aki – bár szemben állt a kapuval – tizennégy méterről a bal sarok mellé emelt. Azt gondolta az ember, ennél csábítóbb alkalma már nem lesz Marchisiónak, de a 75. percben a középpályás a tizenhatoson belül elfektette Badstubert, és akkor kapkodott, amikor már azt csinálhatott (volna), amit akart. Hasonlóan tiszta helyzetet rontott Di Natale a 82. percben, úgyhogy a németek mindenekelőtt az ellenfélnek köszönhették, hogy nem szenvedtek dermesztő különbségű vereséget. Sőt felzárkóztak, mert Balzaretti kezezése után Lannoy francia játékvezető tizenegyest ítélt, és Özil a 92. percben szépített (2-1).
Összefoglalva: csak annyi történt, hogy a Németország válogatottja ellen Eb- és vb-n egyaránt veretlen olasz együttes folytatta egyoldalú sorozatát: a mérleg immár négy győzelem (négy döntetlen mellett). Ez a mostani siker tökéletesen sima volt, a jogosságához kétség sem férhet. Miként az sem vitatható, hogy az Eb legerősebb csoportja a C volt: abból a négyesből a spanyol és az olasz csapat is finalista.
Akármi lesz a döntő végeredménye, a latin futball már győzött.
OLASZORSZÁG–NÉMETORSZÁG 2-1 (2-0)
Elődöntő, Varsó, 64 000 néző. Jv.: Lannoy (francia).
Olaszország: Buffon – Balzaretti, Bonucci, Barzagli, Chiellini – Marchisio, Pirlo, Montolivo (Thiago Motta, 63.), De Rossi – Cassano (Diamanti, 57.), Balotelli (Di Natale, 70.).
Németország: Neuer – Boateng (Müller, 71.), Hummels, Badstuber, Lahm – Kroos, Khedira, Schweinsteiger, Özil, Podolski (Reus, 46.) – Gomez (Klose, 46.).
Gól: Balotelli (20. és 36.), Özil (92., 11-esből).
