Nyertek a svédek, oda a magyar remények
A tágas Helsinki parkjaiban és kávéházainak teraszán üldögéltek a finnek péntek napközben, míg a nagy számban érkező svéd drukkerek egyenesen rövid ujjú sárga-kék mezben élvezték a napfényt. (Annyira azért nem volt meleg...) Jellemző a vendég szurkolók kirajzására, hogy az Olimpiai stadionhoz közeli Scandic Szálló recepcióján olyan sorok kígyóztak délután, mint az áruházakban kiárusítás idején. A jó időben kevésbé volt látogatott a villanyos: a vezetővel együtt mindössze négyen közlekedtek a 10-es viszonylaton. Estére aztán ugyanannyira megélénkült a forgalom, mint amennyire lehűlt az idő: az aréna felé csaknem 25 ezer ember igyekezett; a többség persze abban a reményben, hogy hátha sikerül „elkapni” a svédeket...
A hatodik percben ez nem tetszett kilátástalannak, sőt: Roman Eremenko finoman emelt Väyrinenhez, aki azonban – ahelyett, hogy levette volna a labdát – kapkodott, és fölé emelt. Két perccel később jóval higgadtabbnak mutatkozott Sebastian Larsson: őt Källström játszotta meg hasonló passzal, amilyet Eremenko adott Väyrinennek, de nagy különbség, hogy a svéd középpályás menthetetlenül a jobb sarokba lőtt (0-1). A finnekre szó szerint rászakadt az ég: hirtelen hatalmas esőzés lepte el Helsinkit, hogy attól kellett tartani, vízilabdameccs lesz a labdarúgó Eb-selejtezőből. Svédcsavar van ugyan a pólóban, de abban sem a svédek, sem a finnek nem jók; igaz, a „rokonok” rendszerint a futballban sem parádéznak.
Ezúttal viszont – 0-1 ide vagy oda – szembeszökő lelkesedéssel küzdöttek az ellenféllel meg az elemekkel, s a huszadik percben kiegyenlíthettek volna: Clattenburg angol játékvezető némi segítségével Hämäläinen elronthatatlannak látszó helyzetbe került, de a labdával lábon rúgta Isaksson kapust. A svédeknél inkább az önbizalom, mint az elszántság dominált, pedig egyáltalán nem játszottak fölényben. Igaz, vezettek...
Ám a második félidő elején is akadtak nehéz pillanataik, mert Arkivuo beívelésére egyikük sem ugrott fel, így Väyrinen fejelhetett hét méterről, de a „rontópál” ezúttal sem találta el a kaput. Az eső ugyanúgy ömlött, akár a szünet előtt – az embernek „dézsa vu” érzése támadt –, majd a finnek külön is hideg zuhanyt kaptak. Az 52. percben Sebastian Larsson átadását Ibrahimovic még nem tudta a hálóba segíteni – Hradecky védett –, a feltűnően jól futballozó svéd balbekk, Martin Olsson viszont három méterről átgurította a labdát a gólvonalon (0-2).
Most már a vendégek végképp hátrahúzódtak, elvégre mindegy volt, mennyire nyernek: a siker az E csoport második helyét jelentette számukra. A finnek azonban továbbra is állhatatosan próbálkoztak, s noha Väyrinen sehogyan sem jött bele – nagy hazai szomorúságot és a svéd drukkerek szektorában általános derültséget keltve luftot rúgott az ötös közelében –, a 73. percben Eremenko beívelését Toivio váratlanul a hálóba továbbította (1-2). E két jelenet között Ring lövését Isaksson ámulatba ejtő bravúrral hárította, úgyhogy a svédeknek még 0-2 után is volt gondjuk bőven...
De győztek, így a magyarok véglegesen harmadikok, ami annyit tesz, hogy – bár a válogatott ebben a selejtező-sorozatban a vártnál jobban szerepelt – jövőre meg kell „ünnepelni” a legutóbbi Eb-részvétel negyvenedik évfordulóját. A régieknek persze dicsőség, de az 1972 óta sorra távolmaradó utódoknak...
Finnország–Svédország 1-2 (0-1)
Eb-selejtező, Helsinki, 23 257 néző. Jv.: Clattenburg (angol).
Finnország: Hradecky – Arkivuo, Toivio, Moisander, Raitala – Hämäläinen, Ring, Roman Eremenko, Sparv, Väyrinen (Furuholm, 70.) – Pukki (Forssell, 60.).
Svédország: Isaksson – Lustig, Mellberg, Majstorovic, Martin Olsson – Sebastian Larsson (Toivonen, 68.), Elm, Källström (Bajrami, 86.), Wilhelmsson (Anders Svensson, 53.) – Elmander, Ibrahimovic.
Gól: Sebastian Larsson (8.), Martin Olsson (52.), Toivio (73.).
