A világbajnokság eddigi legjobb játékát nyújtotta a német csapat. A „játékát" hangsúlyozni kell, mert az akciókban nem csupán dinamika volt, hanem egymást követték a finom passzok, príma kiugratások. Az ausztrálok néztek, mint a moziban, s bár a második német gól Schwarzer kapus rémes kifutása nyomán esett - Klose fejelte -, a megannyi csiki-csuki láttán az „auszik" a szünetben örülhettek a 0-2-nek.

Az elsőt Podolski „varrta be" Thomas Müller gondos visszagurításából, majd Klose és Özil még azt is megtehette, hogy veszni hagyja (elmulassa) a látszólag kihagyhatatlant. Az összkép ezzel együtt is azt mutatta (na persze, nem ausztrál szempontból) : megy minden, mint a karikacsapás.

Aztán az 56. percben Cahillt kiállították, de a németek addig is úgy futballoztak, mintha létszámfölényben játszanának. Így meg... „Müller III" - Müller I Gerd, Müller II Dieter volt - nagyon elfektette Chipperfieldet (három), majd Özil megjátszotta Cacaut (négy).

Parádé zajlott, az biztos. A futball nevében: danke, danke...

NÉMETORSZÁG-AUSZTRÁLIA 4-0 (2-0)

D csoport, Durban, 62 000 néző. Jv.: Rodriguez (mexikói).

Németország: Neuer - Lahm, Mertesacker, Friedrich, Badstuber - Müller, Özil (Gomez, 74.), Khedira, Schweinsteiger, Podolski (Marin, 81.) - Klose (Cacau, 69.).

Ausztrália: Schwarzer - Wilkshire, Neill, Moore, Chipperfield - Valeri, Grella (Holman, 46.), Emerton, Cahill, Culina - Garcia (Rukavytsya, 61.).

Gól: Podolski (7.), Klose (26.), Müller (68.), Cacau (70.).