Nem minden indián kér az öt karikából
A játékok úgy zárulnak deficittel, mint ahogy egy férfi gyereket szülhet - mondta magabiztosan Jean Drapeau, Montréal polgármestere az 1976-os játékok előtt. Nos, a québeci nagyváros két évvel ezelőtt fizette vissza 1,5 milliárd dolláros adóssága utolsó részletét.
A 2010-es téli olimpia házigazdáját, Vancouvert a pénzügyi válság és a NOB belga elnöke is mértékletességre inti. - Meg kell győződnünk róla, hogy a játékok ne legyenek túlbonyolítva, túl nagyra és költségesre tervezve. Márpedig minden kérés, hogy legyen több versenyszám, sportoló és magasabb szintű szolgáltatás, ehhez vezet - mondta Jacques Rogge. A kanadai szervezőbizottság elnöke, John Furlong egyelőre úgy véli: nincsen baj az anyagiakkal, noha két céges főszponzor, a Nortel és a GM Canada is megszenvedi a válságot.
Az 1,63 milliárd dolláros működési költségek felét fedezik a mecénás vállalatok. - Egyszerűen nem gondolhatjuk, hogy nem lesznek előttünk kihívások. Biztos lesznek: majd ezekhez kell igazodnunk. De egyelőre mindent időben utaltak a számlánkra - így Furlong.
"Kisebb" tűzoltásra persze így is szükség van. Gond van például a hajókkal, amelyek ötezer biztonsági ember szállásául szolgálnak majd. Főképp viszont a 3 ezer sportoló elhelyezésére épülő olimpiai faluval kapcsolatban merülnek fel kérdőjelek. Az egymilliárdos költségvetésű építkezés hátterét a Fortress Investment Group kockázati alap adja, amely - micsoda tőzsdei meglepetés! - 20 millió dolláros veszteséggel zárta a harmadik negyedévet, a tavaly ilyenkori 111 milliós nyereség után. A vancouveri városi tanács, amely korábban 193 milliós hitelgaranciát adott a Fortressnek, most 100 milliót szavazott meg pluszban a túlcsorduló költségekre.
Nem áll jól a kivitelező Millennium sem, amelynek jövő ilyenkorra kellene befejeznie az építkezést - a városban másutt leálltak a fejlesztései. És a turistákra sem lehet már úgy számítani. Ha hinni lehet Kevin Wamsley olimpiakutató kanadai professzornak, a válság éppen a játékokat kedvtelésből felkereső felső-középosztálybeli réteget érinti a legérzékenyebben. A helyiekkel pedig nem lehet őket kipótolni, mert nem bírnák a jegyek és szolgáltatások árát.
Aki azt gondolja: ezzel minden rossz előjelet kipipált, az nem számolt az indiánokkal. Sokan őseik földjének elbitorlására akarják majd felhívni a figyelmet Vancouverben, és máris mozgolódnak a tüntetések előkészületeivel. Van olyan törzsfőnök, aki felvetette: különleges erősségű vízipisztolyokkal várják majd az olimpiai lángot. - Nehéz lelkesnek lenni egy grandiózus, többmilliárd dolláros marketingprojekttel kapcsolatban, miközben népünk British Columbiában és országszerte nyomorban tengődik - kommentálta ezt Stewart Phillip, a tartományi törzsfőnökök elnöke.
Pedig Kanada népi büszkeség forrásává akarja tenni a láng útját. Hivatalosan az indiánokat is tömörítő Első Nemzetek Gyűlése is elfogadta, hogy az érintse mintegy száz településüket. A világ második legnagyobb kiterjedésű országában megteremtik a lehetőséget, hogy a fáklya annyit - szárazföldön és vízen 35 ezer kilométert, levegőben még 10 ezret - haladjon, amennyit egyetlen államban még sohasem. Messze lepipálva Montréalt és Calgaryt (1988) is, jövő novembertől 106 nap alatt 12 ezer kiválogatott jelentkező több mint ezer településre, köztük a világ legészakabbi lakott részére viszi el.
A kanadaiak 90 százaléka legfeljebb egyórányi autóutat követően találkozhat vele. A válogatás még nem történt meg: a calgary-i olimpiára húsz évvel ezelőtt 6,6 millióan jelentkeztek fáklyavivőnek - a 6500 akkori szerencsés között egy 101 éves aggastyán és egy négyéves kisfiú is volt.
(WASHINGTON)
