A Király Kupa idei kiadásától azonban a Real Madridot már nem lehet elütni.

A fehérek – Cristiano Ronaldónak a 103. percben elért fejes góljával – 1-0-ra győztek, és a második mérkőzésüket játszották le úgy a Barcelona ellen, hogy nem kaptak akciógólt. (Ezúttal még büntetőből sem jutott a hálójukba a labda, mivel a találkozón nem volt tizenegyes.) Misztifikálni ezt nem kell – elvégre a katalán csapat az ­ősszel 5-0-ra „tömte ki” a királyi gárdát –, értékelni viszont kötelező, függetlenül attól: kit mennyire boldogít ez a khedirás, pepés, xabi alonsós Real Madrid-stílus. Mourinho edző válasza a következő: „Lehet engem kritizálni, de az én felfogásom az, hogy mindig az adott keretek között kell kihozni a legjobbat. Akkor, amikor az ellenfél a játékban jobb, a legfontosabb, hogy csapatként erősebbek legyünk. Ez most megvalósult. Amúgy meg nem csupán trófeákban gondolkodom. Szeretném megváltoztatni a klub struktúráját és a madridisták gondolkodását a futballról.”

Egyenes beszéd, és újabb bizonyítéka annak, hogy Mourinho nem a labdarúgást és a művészetet, hanem a labdarúgást és az eredményt köti össze. S a nemrégen még a balettért bolonduló madridi szurkolókat látszólag valóban nem érdekli, milyen futballal vívja ki a győzelmet a Real Madrid, ha – mint ezúttal – tizennyolc év elteltével Király Kupát nyer, s ha esetleg kiejti a Barcelonát a BL elődöntőjében. Az persze még odébb van. De az 1-0-t követő fergeteges fővárosi fiesta arról szól, amit a Cibeles téren ünneplő drukkerek egyike mondott. „Felülmúlni a Barcelonát: ennél nincs jobb érzés.”

Öt vereség és egy döntetlen után először sikerült, de sikerült...