Nem éppen leányálom

Ma harminc éve játszotta első hivatalos mérkőzését a magyar női futballválogatott: Siófokon (Vrábel Ibolya góljával) 1-0-ra nyert az NSZK csapata ellen. Szintén 1985-ben a férfiválogatott (Péter Zoltán lövésével) Hamburgban győzte le 1-0-ra az NSZK együttesét. Azóta Magyarországon a férfi- és a női futball helyzete sem leányálom.
Tengernyi öröm Siófokon: Vrábel Ibolya (7) győztes gólja harminc évvel ezelőtt
Tengernyi öröm Siófokon: Vrábel Ibolya (7) győztes gólja harminc évvel ezelőtt
NS archív

A nyitány jubileumán a hölgyekről lesz szó.

Túlzás nélkül ragyogóan kezdtek: olyan kitűnő csapatot múltak felül, amelynek tagjai közül Martina Voss 125, Silvia Neid 111 válogatottságig vitte. (Utóbbi ma a német nők szövetségi kapitánya.) De nálunk is kiváló volt a felhozatal. Az úttörők táborából Bárfy Ágnes (utóbb 79-szeres válogatott), Jenei Anikó (44), Kern Edit (36), Kiss Lászlóné Lukács Ágnes (80), a gólszerző Vrábel Ibolya (20) vagy Lovász Gyöngyi (21) valóban nemzetközi szinten futballozott, sőt országos kedvenc volt, mert rendszeresen fellépett a miskolci (kispályás) Focifarsangokon, egyúttal – milliós nyilvánosság előtt – az egyetlen tévében. Nem mellesleg: az első magyar női futballcsapat, a Femina már másfél évtizeddel a válogatott premier előtt megalakult, és 1972-ben (hiszik vagy sem) 145 együttest tartottak számon Magyarországon. Ezek túlnyomó többsége azonban elsorvadt, mert az MLSZ egyáltalán nem karolta fel a kisasszonyfutballt, pedig az első női Európa-bajnokságot már egy évvel az előtt megrendezték, hogy a nyugatnémetek előszezoni látogatásra érkeztek a Balatonhoz. A kontinenstornák hajnalát 1991-ben követte az első vb, s bár azon a magyar pionírok nem vettek részt, az Eb-n – továbbra is Kiss Mária kapussal, Kissnével, Bárfyval, Kernnel, Vrábellel – a legjobb nyolc közé jutottak. Ez hazánk lányainak valaha volt legjobb nemzetközi eredménye, az itthoni eseményeket azonban már Köln mellől követte a középpályás Lovász, aki 1988-ban a Grün-Weiss Brauweiler csapatához szerződött, majd tíz esztendőt Németországban töltött.

„Az idő tájt még ott sem volt profizmus. Noha a klub a játéktudásom miatt szerződtetett, elhelyezett a Mercedes alkatrészgyárában, ahol rendesen – de milyen rendesen! – le kellett dolgoznom a nyolc órát, és csak az után mehettem edzésre – mondja az 1998-ban visszatérő, manapság társadalmi munkában a szövetség női bizottságában tevékenykedő korábbi légiós. – Viszont csak ámultam a jól bejáratott, többszintes bajnokságon, amelyről idehaza álmodni sem lehetett. Egyebek közt azért sem, mert a férfifutball a nyolcvanas évek közepétől kezdett nálunk szembeszökően hanyatlani – az 1986-os világbajnokság volt mindmáig az utolsó, amelyen a magyar urak részt vehettek –, s ez a legmesszebbmenőkig kihatott a női szakág fejlődésére.”

Pontosabban: visszafejlődésére. Az immár többszörösen hátrányos helyzetre jellemző, hogy Németországban 1 millió 100 ezer, a Magyarországhoz hasonló nagyságú Hollandiában 127 ezer női labdarúgót tartanak nyilván, az Egyesült Királyságban pedig az 1990-es évek elején számlált 80 csapat helyett ma már több ezer van nem kevesebb mint 167 ezer játékossal. Minálunk, ha szigorúan vesszük, ötezer, a „legyünk pozitívak!” jelszót alkalmazó Lovász szerint maximum nyolcezer női futballistát jegyeznek. S persze profizmus nincs, pedig az már az 1990-es években beköszöntött az Egyesült Államokban, majd az ezredfordulótól Németországban. Jó, a 117-szeres angol válogatott Casey Stoney egy év alatt keres annyit, mint férfi kollégája, John Terry egy nap alatt, de a brazil Marta 500 ezer vagy az amerikai Abby Wambach 190 000 dolláros évi fizetése sem megvetendő.

Nemhiába emlegeti Sepp Blatter, a FIFA elnöke: „A jövő nőies.” Ez annak a felismerésnek a következménye, hogy ha a hölgyeket bekapcsolják a labdarúgásba, akkor életük későbbi szakaszában sem zárkóznak el a futballtól, sőt fiaikat-lányaikat – feltehetően – szintén a labdarúgás felé terelik. (De semmiképp sem tiltják el attól.) Az USA-ban ez olyan sikerrel járt, hogy 4,8 millió igazolt férfi játékosra 3,1 millió női futballista jut. Magyarországon persze nehéz követni a példát, hiszen a legutóbbi férfi NB I-es forduló átlagnézőszáma 1773 volt... Akkor kit lehet a hölgylabdarúgás irányába fordítani?

Az MLSZ női bizottsága mindenesetre nem volt rest: 77 pontos fejlesztési tervet készített. Az összes korosztályra vonatkozó, a részletekre is kitérő anyag nem könnyen olvasható – magunk közt szólva: száraz, mint a fűrészpor –, de azzal kalkulál, hogy sokan átrágják rajta magukat, és csatlakoznak a megvalósításra törekvőkhöz. Akkor pedig lesznek még szép napjaink.

Jóllehet focifarsang egyhamar nem várható.

Pionírparti

MAGYARORSZÁG NSZK 1-0 (1-0)

Barátságos női mérkőzés, 1985. április 9., Siófok, 2000 néző. Jv.: Kovács.

Magyarország: Kiss Mária – Bukovszkiné, Kissné Lukács Katalin, Matskássyné, Jenei – Lovász, Bárfy, Szegediné – Vrábel (Markovics), Kern, Keresztes (Tóth).

NSZK: Isbert – Richter, Zimmermann, Klinzmann, Kuhlmann (Unsleber) – Koekkoek, Neid (Gehlen), Raith – Kreuzberg (Voss), Bartelmann, Offermann (Lasrich).

Gól: Vrábel (36.).

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.