– Az ötlet ellen nincs kifogásom, de amint azt a tekintélyes ­Guardian és az Observer szakírója is megjegyezte, akkor a brit rekordokat is el kell törölni – válaszolta a szakember. – S nem arról van szó, hogy kétségbe vonnánk például Paula Radcliffe-nek a női maratoni futásban ­2003-ban elért 2:15,25 órás fantasztikus eredményének a tisztaságát, hiszen a brit sportoló doppingmintája negatív, de azon el kell gondolkodni, hogy a módosításoknak milyen következményei lennének.
Gyulai szerint drasztikus lépésekre van szükség.

Radc­liffe, a csodafutó Hugo Philpott / Reuters

– Modernizálni kell a doppingellenes harcot. S ez nem csak atlétikai kérdés. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség kódexében több hézag van, amivel vissza lehet élni. Amíg ezekkel a problémákkal nem foglalkozunk, felesleges a világcsúcsok eltörléséről beszélni.

Hozzátette: – Az ellenőrzési rendszer korrekcióra szorul, nem egységesek a feltételek, a világ különböző pontjain más és más módszert alkalmaznak. Itthon arra is volt példa, hogy ugyanazt a sportolót naponta többször is ellenőrizték, egyéb helyeken pedig akár hónapokon keresztül mindenféle kontroll nélkül készülhettek a versenyzők. A változtatások csillagászati összegeket emésztenének fel. De mindenképpen teljesen új koncepciót kell kidolgozni, ami nem csak az ellenőrzésről szólna. Több sportágban csak azok vehetnek részt a viadalokon, akik igazolják: negatív a doppingmintájuk. Ezt akár mindegyiknél be lehetne vezetni. Meg kell határozni azt is: az edzőknek, a sportolóknak, a menedzsereknek mik a kötelezettségeik.

– Szóval – fejezte be a főtitkár – sok a teendő, és nem biztos, hogy a legsürgősebb feladat a világcsúcsok eltörlése.