Nem lehet elégszer fölemlegetni Gabriel Batistuta gólörömét. 

Az argentin center Firenze legendája volt, ám hosszú évek után átigazolt az AS Roma csapatához. A két gárda meccsén menthetetlen lövést küldött korábbi együttese kapujába. Nem ordított, nem csókolgatta a címert, nem mutatott ágyékára, jeggyűrűjét sem puszilta meg, miként rumbába ojtott szamba alapján készülő koreográfiáját sem adta elő. Inkább visszafordult a felezővonal felé. És sírt.

Samir Nasri szépen kilőtte az angol kapu jobb alsó sarkát, aztán mintegy gólörömként a szájához tolta a mutatóujját, s így intett csendre valakit. Mint utóbb elmondta, azoknak az újságíróknak üzent, akik bírálták a felkészülési időszakban. Abban a pillanatban, amikor Franciaország egyenlített Anglia ellen az Európa-bajnokságon, a Manchester City milliárdos klasszisának az járt a fejében, mit közölt a L’Equipe című sportlap a barátságos meccseken mutatott teljesítményéről. Fölteszem, a kolléga azt írta, amit látott. Akárhogy is, a játékos elégtételt vett.

Mármint a gólürömmel. Mert örömnek aligha nevezhető, hogy a szerző – a kiszakadó feszültség nyomán – nem a társak nyakába ugrik, nem a legjobb barátot keresi, nem a drukkerek felé rohan, s nem a mamának üzen, hanem a médiamunkást teszi helyre. Azt, aki abban a pillanatban alighanem éppen örömtáncot járt a sajtópáholyban, s pacsizott még a riportra érkező bangladesi szakírókkal is. 

Egyébiránt a csoport másik meccsén Olof Mellberg blokkolt. Ez nem unikum, a svédek középhátvédje máskor is mentett már szorult helyzetben. Ám volt valami felemelő abban, ahogyan a harmincöt esztendős bekk erejét megfeszítve közeledett a támadóhoz, hogy a döntő pillanatban a labda útjába vethesse magát. Meg abban, ahogyan a találkozó hajrájában rohant előre, hátha befejelhet egy kósza beadást. Az efféle alázat szinte felfoghatatlan, s még inkább lenyűgöz, mint egy követhetetlen gyorsasággal bemutatott csel. 

A két citált momentum volt számomra a D csoport első fordulójának emblémája.

Amúgy a svédek kikaptak, a franciák meg nem. De most ebből semmiféle világmegváltó tanulság nem következik, csak megjegyeztem. Miként rögzítem azt is: a második kanyarban Franciaország Ukrajna, Svédország Anglia ellen lép pályára. 

Az csak este derül ki, hogy Batistuták játszottak-e.