Narancsuralom!
Azt viszont nem nagyon értem, miért a holland vonal az egyetlen út az MLSZ számára.
Igaz, holland szövetségi kapitánya van Lengyelországnak (Leo Beenhakker), Oroszországnak (Guus Hiddink), Albániának (Arie Haan), Ausztráliának (Pim Verbeek), továbbá Kazahsztánnak (Arno Pijpers), Mozambiknak (Mart Nolj) és a Seychelle-szigeteknek (Jan Mak), de az utóbbi három kiváltképp nem adhat mintát, már ha Albánia igen... Idegen szakvezetőket a válogatottaknál csak ritkán alkalmaznak, még a brazil edzők is olyan nemzeti együtteseket vezényelnek külföldön, amilyen a Bahamáké, Dél-Afrikáé, Egyenlítői Guineáé, Jamaicáé, Mianmaré, Pápua Új-Guineáé, a Salamon-szigeteké, Tanzániáé, Zimbabwéé...
Nálunk viszont már az utánpótlásnál is sorra űzik el a trénereket - a szövetségnek nem kellett Várhidi Péter és Sisa Tibor sem -, hogy átvegye a hatalmat egy szinte ismeretlen hollandus, Wilco van Buuren, a sokáig Hollandiában dolgozó Jámbor Lászlóval együtt. A dolog pikantériája, hogy a labdarúgóként a rotterdami Feyenoordnál kifejezetten sikeres Róth Antalra az MLSZ "korosztályos" trénereként - enyhén szólva - nem volt ekkora szükség...
Szóval, mitől oly édes a narancs?
Azt már csak azért sem tudni, mert Hollandia a labdarúgásban legutóbb akkor volt igazán sikeres, amikor Erwin Koeman, a magyar válogatott jelenlegi szakvezetője még futballozott. Az 1988-as Európa-bajnokságon a \\\"tulipánosok\\\" hódították el az aranyérmet, ám azóta egyetlen Eb-t sem nyertek, vb-t meg pláne nem. A kontinenstornákon háromszor elődöntősök, kétszer negyeddöntősök voltak, a világbajnokságokon viszont húsz év alatt csak egyszer (1998-ban) jutottak a legjobb négy közé, egy ízben a negyeddöntőbe kerültek, és háromszor súlyos kudarcot vallottak. Az 1990-es és a legutóbbi vb-től egyaránt a legjobb tizenhat között köszöntek el, míg 2002-ben ott sem voltak a harminckettes mezőnyben, miután elbuktak a selejtezőkön.
Bizony jó ideje túlzás lenne azt állítani, hogy uralják a futballvilágot... Nálunk viszont - szövetségi fronton - teljes a dominanciájuk. Nem mondom, légiósilag Barcelonában is volt holland invázió, mint ahogyan a Real Madridban mostanában szintén tapasztalható ilyesmi, de legalábbis vita tárgya sok helyütt, hogy ez a királyi gárda díszére válik-e vagy sem.
Az európai kupákat épp e kirajzás miatt nem érdemes felemlíteni, hiszen Hollandia nem tud és nem is akar lépést tartani a nagy angliai, itáliai és spanyolországi bevásárlásokkal. Ezért hát korántsem feltűnő, hogy a BL egyenes kieséses szakaszában 1998 és 2002 között, továbbá 2004-ben sem volt holland részvevő, bár 2004-ben például olyan csapatok is szerepeltek a nyolcaddöntő mezőnyében, mint a Celta Vigo, a Lokomotiv Moszkva, a Sparta Praha vagy a külföldieket hagyományosan nem foglalkoztató Real Sociedad.
Ahogyan én a labdarúgás világát nézem, a meghatározó országok szűk köréhez a leginkább Brazília, Olaszország, Argentína, Spanyolország tartozik, és Franciaország meg Németország is előrébb van Hollandiánál. Ezek felé a Kánai úti szövetségi székházból még csak nem is kacsintanak; már hallom a választ, hogy hol lenne erre pénz idehaza! Mire csöndesen megjegyzem: a hollandok sem két fillérért vannak itt... Egyszer azért jó volna megtudni, miért ilyen favoritok, de az MLSZ - minden különösebb magyarázat nélkül - csak eltávolít és beiktat. Nyilván annak a jegyében, hogy hallgatni arany.
Másképpen: silence is gulden...
Huszonnégyről húszfősre szűkítette az albánok elleni világbajnoki selejtezőre készülő keretét Erwin Koeman, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. A magyar csapat a jövő szombaton 19.45-kor játszik a Puskás Ferenc stadionban az albánokkal, majd 15-én Málta ellen lép pályára Vallettán.
Kapusok: Babos Gábor (Nijmegen), Bogdán Ádám (Bolton Wanderers), Fülöp Márton (Sunderland).
Védők: Bodnár László (Salzburg), Bodor Boldizsár (Roda), Juhász Roland (Anderlecht), Szélesi Zoltán (Strasbourg), Vanczák Vilmos (Sion), Vaskó Tamás (Avellino).
Középpályások: Buzsáky Ákos (Queen's Park Rangers), Dárdai Pál (Hertha), Dzsudzsák Balázs (Eindhoven), Gera Zoltán (Fulham), Hajnal Tamás (Dortmund), Halmosi Péter (Hull City), Huszti Szabolcs (Hannover), Tóth Balázs (Genk), Vadócz Krisztián (Osasuna).
Csatárok: Rudolf Gergely (Debrecen), Torghelle Sándor (Augsburg).