Pedig nem csupán fél évadon jutott túl a – meghatározása szerint – NB I-es mezőny, hanem még két fordulónyi ráadást is teljesítenie kellett. Nem a nagy sikerre való tekintettel, hiszen kizárólag az MLSZ tapsolta vissza. Hogy miért kellett a repeta, azt a kiírás készítőin kívül senki nem sejti, hiszen 2015 nyarán nem lesz sem Eb, sem vb, és ha volna is, az Magyarországot nagy valószínűséggel nem érintené, hiszen hazánk negyvenkét, illetve huszonnyolc hosszú esztendeje kiiratkozott a válogatottak nagy nemzetközi tornáiról.

Kinek fáj jobban? Meder István

Ahogyan a BEK-ben és a BL-ben negyven éve nem érte meg a tavaszt egyetlen magyar résztvevő sem. Ma már persze az őszig sem sikerül elevickélni. A négy európai(nak nevezett) hazai kupacsapatot újabban júliusban, augusztusban kiselejtezik, oszt jó napot. Sokak szerint a Videoton azért is vezet utcahosszal, tizenhétből tizennégy nyert meccsel az NB I-ben, mert még kis időre sem kellett fáradnia a meleg évszakban. A vetélytársak közül a Debrecen, a Diósgyőr, az FTC, a Győr energiáit felmorzsolták a hatalmasoknak egyáltalán nem nevezhető kontinentális riválisok, így a magyar áldozati bárányok utóbb hiába összpontosíthattak – a modern idők itthoni labdarúgásának amilyen bevett, olyan szánalmas fordulata szerint – kizárólag a bajnokságra, a rövid nyár irdatlan igénybevétele miatt nem tudtak eléggé koncentrálni.

Az a probléma sem tűnt fel szinte senkinek.

Az első osztály őszi átlag nézőszáma 2454 (más források szerint 2364) volt, azaz jórészt csak a rokonok, barátok jártak a mérkőzésekre. A múlt évben 2969-es középértéket produkált az NB I, tehát a szurkolói kártya bevezetése átlagban mínusz félezer szurkolóval járt, de az is lehet, hogy további drukkerek fordultak el a műfocikától. Ez a nézhetetlen valami sajnálatosan szembe megy Csányi Sándor MLSZ-elnök három éve meghirdetett „stratégiai tervével”, melyben efféle kitételek szerepeltek: 2015-től két hazai csapatnak is a nemzetközi kupák főtáblájára kell kerülnie, sőt egynek a tavasszal is szükséges –ha nem kötelező – volna fellépnie; míg az első osztály átlag nézőszámát 2018-ra tízezerre kell emelni. Nyilvánvaló, hogy teljességgel naiv, minden alapot nélkülöző elképzelések ezek, és hasonló komolyságot tükröz Pintér Attila szövetségi kapitány kinevezése, majd egyetlen vesztes tétmeccset követő, rapid eltávolítása is.

„Egyáltalán nem biztos, hogy sikeres tudok lenni” – mondta 2010-ben, MLSZ-elöljárói bemutatkozásakor Csányi, és ebben eddig nem tévedett. Noha immár három cifra palota is áll, az Üllői úti (6676) és a debreceni csúcsstadion (3598), valamint a felcsúti labdadóm látogatottsága (1167) azt mutatja: arénát sokkal könnyebb felhúzni, mint futballt építeni. Az előbbi leginkább a kormány döntésén múlik, az utóbbit azonban hiába határozza el a kabinet, a megvalósításhoz nincs pénze, eszköze, ideája. E tekintetben olyan, mint a magyar futball maga: semmije sincs. S hatástalan a köztelevíziója is, mert abban hiába nyomják ezerrel a hazai labdarúgás nagyszerűségét – akár a kétharmad országáét –, a tizenhat első osztályú klub közül csak kettőnek az átlag nézőszáma van ötezer fölött (a Diósgyőré 5535), a többié még a négyezret sem éri el. Pontosabban: a Debrecenén kívül csupán a toronymagas első Videotoné (3537), valamint az Újpesté (3327) haladja meg a háromezret. Győrött csak 2896-ig számolhatnak, tíz klub pedig még a két és fél ezres, kilenc a kétezres átlagot sem éri el! Felcsút ide vonatkozó adatát már rögzítettük, a további számok így festenek: Nyíregyháza 2314, Szombathely 1955, Kecskemét 1396, Dunaújváros 1382, Paks 1427, Pápa 1092,Honvéd 1080, Pécs 961, MTK 744.

Ilyen körülmények között tényleg abszolúte mindegy, van-e bajnokság vagy nincs. A különbség a pauza és a magyar futball úgynevezett főműsorideje között annyi, hogy a képernyőn most néhány hétig a Szünet felirat látható.

Ősszel és tavasszal pedig a monoszkóp „megy”.