Az aranyérmes kajakváltó tagjai: Dudás Miklós, Tótka Sándor, Nádas Bence (háttal), Hérics Dávid Kovács Tamás / MTI

Ha a globális sportpiac érdeklődési körébe nem tartozó egyéni sportágak hasonló üzleti logika alapján működnének, akár a látványcsapatjátékok, akkor Baráth Etele kajakszövetségi elnök most éppen óriás-tévétársaságok vezetőivel egyeztetne a magyar bajnokság közvetítési jogairól. Merthogy a vasárnap Moszkvában véget ért világbajnokság azt igazolta: a női kajakosok hazai garnitúrája például minden bizonnyal konkurál a vb mezőnyével.

Ám ez nem futball, amelyben a Premier Liga hétköznapjai is eladhatók, így olimpiától olimpiáig hajtanak a versenyzők. Mármint azok, akik nem Storcz Botond szakvezető válogatottjában szerepelnek, hogy olykor legyőzzék a magyarokat. Honfitársaink a „rest of the world” elleni vetélkedő során elképesztő erődemonstrációkat tartanak az utóbbi években. Duisburgban, a múlt évi vb-n hét arany-, öt ezüst- és öt bronzérmet nyertek; Brandenburgban, az idei Európa-bajnokságon nyolc arany- és öt ezüstmedált gyűjtöttek, Oroszországban pedig hat arannyal, öt ezüsttel és hat bronzzal szerezték meg az éremtáblázat első helyét. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy nemrégiben Szegeden, az ifjúsági és U23-as világversenyen tíz arany-, három ezüst- és két bronzérem volt a termés, akkor megállapíthatjuk, hogy a közeljövő sem fenyeget visszaeséssel...

Pedig nagyot lehetne bukni, tekintettel arra, hogy a női kajakrészleg alighanem egyetemes sportágtörténeti kitekintésben is egyedülálló módon dominál. A szakág erejét jelzi, hogy a háromszoros olimpiai, harmincegyszeres világbajnok Kovács Katalin, az ugyancsak háromszoros ötkarikás első Douchev-Janics Natasa és a Londonban diadalmaskodó Fazekas-Zur Krisztina távolléte nem viselte meg a társaságot, az ideálok helyét ugyancsak világklasszisok foglalták el a csapatban. A hosszú évek óta verhetetlen négyesben például ezúttal Vad Ninetta és Kárász Anna volt Kozák Danuta és Szabó Gabriella társa. Az utóbbi nyert Csipes Tamarával kettesben is, Kozák pedig szólóban bizonyította: továbbra is a földkerekség legjobb női kajakosa. Amiatt csak a riválisoknak kell aggódniuk, hogy e sportolók korántsem karrierjük levezető szakaszában vannak, pályafutásuk csúcspontja a 2016-os Rio de Janeiró-i olimpia lehet.

Ahol egyébként a magyar kajak-kenu válogatott megannyi ország komplett küldöttségét előzheti meg az éremtáblázaton, ha olyan teljesítményt nyújt, mint az utóbbi világversenyeken. Az elit alakulat ezúttal három aranyérmet szerzett az ötkarikás programban szereplő számokban, s ezzel a produkcióval a 2012-es játékokon maga mögé utasította volna Lengyelországot, Dániát vagy éppen Törökországot is.

Igaz, a férfiak ezúttal inkább a „kiegészítő” futamokban jeleskedtek, az ötkarikás számokban nem sikerült a dobogó tetejére állniuk. Az viszont pazar fejlemény: aranyérmes lett a 4×200 méteres kajakváltó, amelynek korelnöke a huszonhárom éves Dudás Miklós volt. Rajta kívül Tótka Sándor (20), Hérics Dávid (21) és Nádas Bence (18) lapátolt a stafétában.

Arról szó sincs, hogy habkönnyű feladat a csúcsra érni, mert a sportágat mind több országban űzik magas fokon. Jellemző: Moszkvában kubai és svéd versenyző is pódiumra állhatott, és a brazil himnusz is felhangzott.

A globális népszerűségnek és a fejlődő konkurenciának aligha örülnek a németek, akik csupán két aranyérmet nyertek. Meglepetésre a házigazda oroszok is megelőzték őket a medáltabellán.

Azaz az idén csak a magyar válogatott játszott másik ligában, mint a vetélytársak.