Nem a győri sportcsarnok alkalmi szpikerének beállított Nagy Balázs musicalszínész énekelte ki a sajtot a Fradi szájából. A Ferencváros más sebességen játszotta a kézilabdát, mint a külföldről igazolt kiválóságokkal is teletűzdelt győri együttes. A hazaiak lerohanták a vendégeket, hosszú indításaik pontosak voltak. A Fradi állóháborúval próbálkozott, de ez még a nézőtéren sem sikerült nekik: szurkolóik át akartak törni a szomszédos szektorba, ám a kommandósok útjukat állták.

Nem lehetett persze könnyű elviselni ekkora vereséget azok után, hogy az idén KEK-nyertes volt a fővárosi gárda, s azóta valószínűleg tényleg erősödött is. Ám az idei bajnoki forduló eddigi mérkőzésein igen veszélyes Tomori ezúttal elszórta a labdákat, Szucsánszki Zitának sem ment a játék, egyedül Kovasicz Mónika csapta be néhányszor a vele szemben tehetetlen, egyébként brillírozó Pálinger Katalint.

A győriek közül Görbicz már az elején sok gólt dobott, a brazil Amorim hatalmas gólokat lőtt, a második félidő elején pedig Orbán Adrienn volt ellenállhatatlan. Az idén szerződtetet Lőke és Lekic is megérték a – bizonyára nem kevés - pénzüket.

Az utolsó tíz percben az ETO már csak játszadozott, néhány helyzetet el is szórakozott. (Orbán viszont hihetetlen pimasz gólt szerzett.) Valószínűleg nem gondoltak rá ekkor: leginkább ők a kárvallotjai annak, hogy idehaza nincs ellenfelük. Komoly erőfeszítésre csak a BL- selejtezőkön kényszerülnek. Ott azonban olyan vetélytársakkal találják magukat szemben, amelyek kiegyenlítetteb bajnokságból érkeznek a legrangosabb kupába.

 Márpedig ezzel a csapattal egy BL-kudarcot már Konkoly csaba edző sem tudna kimagyarázni.