Maradona, az isteni bohóc?
Az argentinok körében a legmesszebbmenőkig familiáris a hangulat, miután a vb első szünnapján a játékosok Dél-Afrikába érkező családtagjai felkereshették az együttes szálláshelyét. Heinze, Mascherano, Messi, Veron és a többiek rövid időre ki is sétálhattak szeretteikkel a hotelből, Diego Maradona szövetségi kapitány azonban nem mozdult ki: ő kizárólag a németek elleni negyeddöntőre koncentrálna, ha tudna...
Mert az összpontosítást megnehezíti, hogy a dél-amerikai válogatott futballbálvány szakvezetője „távvitába” keveredett korábbi, hűséges őrzőjével, az őt az 1982-es vb Olaszország–Argentína mérkőzésén egy pillanatra el nem hagyó Claudio Gentilével. Az „isteni Diegót” ugyanis Dél-Afrikában megkérdezték, mit érzett annak idején Gentile felügyelete alatt, és Maradona a tőle szokásos keresetlenséggel azt válaszolta, hogy a legrosszabbakat, mert szerinte Gentile „egy gyilkos volt”.
Nem kétséges, az itáliai hátvéd annak idején minden eszközt felhasznált az argentin extraklasszis semlegesítésére, öregedő fejjel, ötvenhét évesen azonban már érzékenyebbnek mutatkozik, mint régen, mert így üzent vissza Maradonának: „Ő inkább bohóc, mint kapitány.”
Az argentinok rögtön szakvezetőjük védelmére keltek, és azt kezdték pedzegetni: Maradona is itt van, a csapat is itt van, de lehet-e még találkozni olaszokkal Dél-Afrikában...
Gentilét persze soha nem kellett félteni. A The Times 2007-ben összeállítást közölt a labdarúgás történetének ötven legnehezebb emberéről, és Gentilét a nyolcadik helyre tette. Az éllovas triót a spanyol Goicoechea, az angol Pearce és a francia Boli alkotta, de abban a rangsorban, amelyben az angol Hunter és Butcher csak a tizennyolcadik, illetve a huszonegyedik lehetett, igazán figyelemre méltó a nyolcadik pozíció is.
A hasonlóság Maradonában és Gentilében az, hogy mindkettő vb-aranyérmes volt.
A különbség pedig az, hogy az argentin ideál 2010-ben szakvezetőként is világbajnok lehet...
