Málta a múlté
Elm ívelt előre, Tímár - aki olyan zavarban volt, hogy a cserére várva, az utolsó bemelegítő mozdulatok közben hanyatt esett az oldalvonalnál - felugrott a semmibe... Mögötte a barcelonai csatár lekezelte, de hosszan tolta meg a labdát. Megpróbálta még a kifutó Babos mellett elpöckölni, ám a kapus hárított volna, ha lábáról a gömb nem pattan Ibrahimovic testére, és onnan nem szédül a hálóba...
Fatális 1-2.
De vitán felül megérdemelt svéd győzelem.
Mert a skandinávok az egész mérkőzés folyamán a hűvös esténél is dermesztőbb fölényben futballoztak a vb-selejtezőn. Gyorsabbak, technikailag képzettebbek, eltökéltebbek, fantáziagazdagabbak voltak, tudták, mit csinálnak... Ráadásul minden egyes párharcot simán megnyertek; legjobbjaik közül Safari és Holmen olykor többméteres hátrányból is lefutotta Gerát vagy Hajnalt... Bárkit. Hogy aztán meg is játssza a labdát, nyugodtan, precízen, nemzetközi profi módjára.
Mellberg egyenesen tanárnak mutatkozott ezen a túlnyomórészt egyoldalú találkozón, amelyen - a szoros eredmény és a rendkívüli végkimenetel dacára - kategóriakülönbséget lehetett tapasztalni a két válogatott között. Mészöly Kálmán tűnt ki úgy hajdanán, mondjuk, egy Vasas-Diósgyőr meccsen, ahogyan a svéd centerhalf kiemelkedett a szombat esti mérkőzésen. Akkor szerelt, amikor csak akart - miközben gondosan beosztotta az erejét -, és a kilencedik percben gólt is fejelt, miként az annak idején a „Szőke Sziklától" sem volt szokatlan (de mennyire nem!).
Igaz, komoly próbára nem tették - valaha a diósgyőriek sem keltettek nagyobb veszedelmet a Fáy utcában -, mivel a magyar csapat produkciója még a legszerényebb várakozást is alulmúlta. Elképzelés nem volt, ennek megfelelően akció sem; honfitársaink első lövését Dzsudzsák a negyvenedik percben küldte kapura... (Vagy harminc méterről, a legkevésbé sem veszélyesen, azaz a szinte teljesen elhanyagolt Isakssonnak e labdával sem akadt különösebb dolga.) A differencia láttán sápadt arcú emberek próbálták meggyőzni egymást és önmagukat a szünetben, hogy az első félidő kiábrándító teljesítményét lehetetlen reprodukálni, de a folytatásban tovább nőtt a különbség, mert - Dárdai lecserélése miatt - a svédek annál is könnyebben lendültek támadásba, mint addig. Källström és Ibrahimovic lövését (néhány másodpercen belül) egyaránt a kapufa mentette, Mikael Nilsson visszagurítását Holmen gyakorlatilag az üres kapu fölé lőtte...
Semmi másnak, csupán annak örülhettünk - már amenynyire -, hogy az ellenfél nem vezet három-négy góllal, amikor az égiek még inkább megsegítették a részint formán kívüli, részint saját korlátaikkal küzdő játékosokat kiállító magyar együttest. Rasmus Elm ártalmatlan szituációban, a levegőben nekiugrott Dzsudzsáknak, majd Halmosi is elesett Nilsson mellett, és Rizzoli itáliai játékvezető tizenegyest ítélt. A büntetőt a máskor a válogatottban jól játszó, de most a többiekhez „passzoló" Huszti a bal sarokba küldte, és hálát lehetett adni a jóistennek az 1-1-ért...
Ezután jött el a szerencsétlen pillanat Tímárral, Babossal és Ibrahimoviccsal, ám ha nem akarunk mellébeszélni, akkor nem mondhatunk mást: a skandináv együttesnek csak visszadta a sors azt, amit korábban elvett tőle, vagyis a messzemenően jobb csapat megérdemelten győzött.
Az összkép azt tükrözte: hiába, ez se nem Málta, se nem Albánia. Az utolsó másodpercekben - és milyen körülmények között! - kapott gól meg alighanem azt: ez Magyarország.
Ám a pechre fogni az egészet rosszabb lenne még honfitársainknak a „42 ezres" Puskás Ferenc stadionban nyújtott, semmitmondó játékánál is...
Az 1. csoport állása
1. Dánia 7 5 2 - 14- 3 17
2. Magyarország 7 4 1 2 9- 4 13
3. Svédország 7 3 3 1 8- 3 12
4. Portugália 7 2 4 1 9- 5 10
5. Albánia 8 1 3 4 4- 8 6
6. Málta 8 - 1 7 0-21 1
