Kéz a kézben. Pintér Attila (jobbról a második) az újonc Kalmárnak gratulál a Dánia elleni meccs után Földi Imre / Népszabadság

Aligha szomorkodik Pintér Attila amiatt, hogy a legjobb albán származású futballisták a svájci válogatottal készülnek a világbajnokságra, hiszen a szakvezetőnek így sokkal jobbak az esélyei arra, hogy végre győztes meccsen üljön a nemzeti csapat kispadján. A kiábrándító győri bemutatkozás (Finnország 1-2), valamint a dánok elleni egy félidős debreceni labdanyomozás (2-2) után sokkal kisebb sansz mutatkozna az első idei sikerre, ha Xherdan Shaqiri, a BayernMünchen klasszisa, Valon Behrami, a Lazio labdarúgója, Granit Xhaka, a Mönchengladbach játékosa vagy Blerim Dzemaili, a Napoli középpályása nem az alpesi ország mezében feszítene.

Ám a felsoroltak nem a pénteken Romániától 1-0-ás vereséget szenvedő albán együttes dresszét választották, így honfitársaink megőrizhetik veretlenségüket ma esti ellenfelükkel szemben. Igaz, a vendéglátók nem számíthatnak sétagaloppra, hiszen – bármilyen meghökkentő is –a látogatók futballistái magasabban jegyzett klubok alkalmazottai, mint a hazaiak labdarúgói: Berisha a Lazio kapusa, Cana a csapattársa Rómában; Rama a Valladolidban edződik. Magyar labdarúgó viszont nincs a Serie A-ban és a Primera Divisionban, igaz, akad a Bundesligában, ám – ilyen-olyan okból – Huszti Szabolcs és Szalai Ádám sem tagja a keretnek.

Nem csupán az ő távollétük feltűnő, hiszen a két csapat legutóbbi, 2009-es randevúján 1-0-ás sikert arató gárdából csupán Rudolf kerülhet újra a pályára. Ennek nem lenne jelentősége, ha különleges klasszisok szorították volna ki az „elődöket”, ám erről szó sincs. Jellemző, hogy Pintér kapitány is arról beszél: bátor játékosokat keres. Nem csoda, hogy nem klasszisok után kutat, elvégre a lehetetlenre vállalkozna, ha az alacsony színvonalú, a nemzetközi szinten megszokotthoz képest csigalassúságú NB I-ben eddig fel nem fedezett gyémántokat keresne.

Alighanem a szerény kínálat miatt erőlteti az úgynevezett csapatépítés jegyében a rendszeres összetartásokat, amelyeket viszont a klubok nem kedvelnek, mivel az évad közben nélkülözniük kell a kiválasztottakat. Thomas Doll, az FTC edzője az utolsó forduló után üzent is a szövetségnek: a bajnokság korai rajtja, valamint a válogatottkötelezettség miatt vannak labdarúgók, akik mindössze egy hetet pihenhetnek az évad után.

Igaz, az érintettek aligha szomorkodnak a rövid nyaralás miatt, hiszen sokan közülük néhány hónapja még nem feltétlenül gondolták azt, hogy egyszer magukra húzhatják a nemzeti csapat mezét. Az már nem róluk, hanem a magyar futball általános állapotáról árul el sokat, hogy a hazai focika tömegével termeli az egyszeres, kétszeres, háromszoros válogatott labdarúgókat. Ennek jegyében Albánia ellen újabb játékosok debütálhatnak, hogy aztán a szombati, Kazahsztán elleni mérkőzésen megint premierek tanúi lehessünk.

Ha csak a bemutatkozásokat tartanánk számon, úgy tetszene, mintha kimeríthetetlen lenne a hazai kincsesbánya, pedig régen volt 1948, amikor – a mások mellett – Kubalát, Illovszkyt, Szilágyi I-et felvonultató kvázi B válogatott 0-0-ás döntetlent ért el Tiranában, miközben a legjobbak Csehszlovákiát győzték le 2-1-re Európa Kupa-mérkőzésen...

Szó, mi szó: sokat engedtünk a 48-ból.