Négy éve, Szapporóban – finoman szólva – szerencsével, egy, a tévékamera tanúsága szerint nyilvánvalóan szabályos japán gól érvénytelenítése nyomán győzte le a magyar hokiválogatott az akkor házigazda csapatot, ám a Ljubljanában most kezdődött divízió I-es vb nyitómeccsének első harmada után nagyon úgy festett: most nem lesz szükség hasonló játékvezetői támogatásra a keletiek ellen.

A „B csoport” módosított lebonyolítási rendszeréből fakadóan nincs könnyű mérkőzés – szólt a kinyilatkoztatás a hatcsapatos torna rajtja előtt, de a start nem feltétlenül igazolta ezt.

A magyarok már a hatodik percben megszerezték a vezetést, ráadásul a negyedik sor jóvoltából: Magosi egy meglehetősen kaotikus, kapu előtti szituációból talált a hálóba. Noha a folytatásban a japánok vésztjóslóan cikáztak a játék nívójához méltatlan minőségű jégen, s bántóan sok volt az eladott korong is, hét perccel később mégsem az aggodalom, hanem a differencia nőtt, mivel Horváth András a Bartalistól a kapu mögül visszaküldött pakkot biztos kézzel továbbította a hálóba (2:0).

Az álláson túl a reményeket erősíthette, hogy a Szuper és Hetényi kényszerű távollétében első számú kapussá avanzsált, ifjú Bálizs Bence olyan magabiztosan kapkodta a korongot, mintha nem az első, hanem legalábbis a tizedik világbajnokságán viselné a „mamutot”, s nagy része volt abban, hogy a második felvonásban eldőlt a meccs. Ugyanakkor - tegyük a szívünkre e kezünket – volt ebben némi szerepe a finn bírónak is.

Persze, hogy eszünkbe jutott az emlegetett szapporói jelenet akkor, amikor a játékvezető – Bálizs akadályozására hivatkozva – nem adta meg a rivális gólját (megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy helyesen járt-e el), mi több, nem sokkal később, immár a videóvisszajátszást is igénybe véve, hasonlóképpen ítélt. Jelesül az után, hogy ismét a magyar kapuba került a korong, s ezúttal magas bot használatért anullálta a vetélytárs szépítését...

Szegény japánok, akiket nyilván csak mértékkel sajnáltunk, összeroppantak a „sorsüldözöttség” miatt, s már nem is tértem magukhoz. Főleg, hogy Sofron bevágta Ladányi passzát (3:0), majd a Kavasimának fejreütésért kiosztott végleges kiállítással járó ötperces magyar létszámfölényben Kovács Csaba – közvetlenül az újabb szünetet megelőzően – ritka nagy dugóval négyre növelte a különbséget (4:0).

Az utolsó játékrészben csupán annyi volt Kevin Primeau szakvezető csapatának a feladata, hogy el ne pénecolja az előnyt, s a leckét példamutatóan oldotta meg a társaság. Az ázsiaiak még kettős létszámelőnyben is képtelenek voltak betalálni, ugyanakkor – öt perccel a vége előtt – a félpályánál elvesztették a korongot, s a kínálkozó alkalmat tetszetős „kényszerítőzéssel” használták ki a magyarok: a Mihály Árpád, Vas János összjáték lezárásaként előbbi ragasztotta be az ötödiket. A hajrában legföljebb az adott okot cseppnyi izgalomra, hogy Bálizs megússza-e kapott gól nélkül, s bár ez az egy remény nem vált valóra vasárnap délután (Janadori kozmetikázta az eredményt 5:1-re), összességében módfelett elégedettek lehetünk.

A premier pazar volt, a folytatás kemény lesz: holnap déli egy órakor Ukrajna a következő ellenfél. Halkan jegyezzük meg (ha már úgyis szóba került a négy évvel ezelőtti, a magyar hoki történetének legnagyszerűbb sikerével, az A csoportba jutással zárult vb): Szapporóra gondolva velük kapcsolatban is rendkívül kellemesek az emlékeink.