Magyar csapat, „brazil” csúcs

Az idei korosztályos sakkvilágbajnokságon remek eredményt ért el a magyar küldöttség: hasonlóan sikeres szereplésre már tíz éve nem volt példa. A november végén lezajlott Cladas Novas-i világversenyről a magyarok két éremmel tértek haza: Gledura Benjámin (U12) ezüst-, Antal Tibor Kende (U14) bronzérmet szerzett. Berkes Ferenc aranyérmet szerzett 2002-ben a 18 évesek között. Azóta nem sikerült dobogós helyezést elcsípni, nem is beszélve a tavalyi vetélkedőről, amelyen a legkevésbé elfogadható teljesítményt produkálta a magyar válogatott. A magyar csapat vb-szerepléséről, a nehézségekről és az örömökről készített interjút az utanpotlassport.hu a küldöttség vezetőjével, Bartos Ferenccel.

– A sportág jövőjére mindenképpen hatással vannak a korcsoportos világversenyek – magyarázta a szakember. – Bemutatkoznak a későbbi kiválóságok, leteszik a névjegyüket azok, akik később hazájuk válogatott játékosai lehetnek. A világ élvonala ellen játszani minden versenyzőnek felemelő érzés, az elsők között végezni pedig dicsőség.

– A felkészülés és a kiutazás nem volt egyszerű…

– Sajnos így van, ennek főként anyagi okai vannak, és valóban szervezési gondok is adódtak. A mi korosztályos bajnokságunk Európában utolsóként fejeződik be, ezért nagyon rövid ideje volt a játékosok szüleinek a döntésre, hogy az Eb- vagy a vb-indulást vállalják. Minden évben az utolsók között nevezünk, így aztán sokszor nem marad megfelelő szállás, s extra költségek is akadnak. Például a repülőjegy is drágább, ha az utolsó pillanatban vesszük meg.

– Másban is volt lemaradásunk?

– Több ország küldöttsége megengedhette magának, hogy a játékosait elkísérték az edzők. A magyar csapatot a szülőknek köszönhetően két tréner segítette. Ellenben a vb első helyén kiemelt orosz nagymesternő, Kaslinszkaját három edző instruálta a helyszínen. Összehasonlításképpen: Papp Petra, aki szintén ebben a korcsoportban játszott, csak az interneten tarthatta a kapcsolatot edzőivel, ami lássuk be nem a legideálisabb.

– Mindezek ellenére remekül végződött számunka a világbajnokság! Számított erre a sikerre?

– Mindig azt mondom a játékosaimnak, ha mindent megteszel a tábla mellett, küzdesz, gondolkozol, és mégis veszítesz, azt kisebb hibának tartom, mintha nem is érdekel az eredmény. Éppen ezért nem volt komolyabb elvárásom a csapat tagjaival szemben, de azért reménykedtem három éremben, még ha nem is éppen azoktól vártam, akik végül megszerezték azokat.

– Kik voltak a favoritjai?

– Gledura Benjámin ezüstérme szinte elvárás volt vele szemben. Igaz, hogy holtversenyes elsőként végzett a második helyen, de magabiztos játékát látva borítékolható volt a sikere. Antal Tibor Kende bronzérme is megérdemelt volt. A vb-n Kende volt az egyik legharcosabb játékos, akinek a partijai szemet gyönyörködtető támadásokon alapultak. Titkon bíztam benne, hogy Papp Petra érmet szerez. Miután legyőzte az első helyen kiemelt ellenfelét a 4. helye nem volt számomra csalódás. Mindent megtett a jobb helyezésért. Az utolsó játszmájában is felvállalta a kockázatot, de a döntetlen színezetű  állást csak elveszíteni lehetett, megnyerni nem.

– A legfiatalabbaknak sikerült felvenni a nemzetközi ritmust?

– Őket nem hiszem, hogy jobban megterhelte volna a vb, mint egy hasonló tempójú hazai verseny. Saját szívósságuk, kitartásuk és játszani akarásuk volt az, ami hajtotta őket, hogy sok időt töltsenek a tábla mellett. A nyolcéves Gömböcz Zsófia például hatalmas küzdeni akarással feküdt neki minden játszmájának. Nem egyszer 4-5 órás partit vívott, ami  kimerítette. De ugyanez elmondható Czina Péterről is. A végjátékokban nyújtott teljesítménye nagyon elnyerte a tetszésemet. Biztos vagyok abban, hogy mindketten sok örömet fognak még okozni a magyar sakktársadalomnak.

– Kinek a teljesítményével volt elégedetlen?

– Számomra a legnagyobb csalódást a két Vályi-lány, Adél és Blanka Borbála jelentette. Mindketten klubcsapatom tagjai, talán ezért is vártam tőlük többet. Adél végig enerváltan játszott, úgy éreztem, amikor sorban rontotta el az állásait, hogy talán nem is érdekli az egész verseny. Elképzelhető, hogy a szülői elvárás rakott túlságosan nagy terhet a vállára.

– Ebből is lehet fontos tanulságokat lehet levonni?

– A legfőbb tanulság szerintem az, hogy csak olyanoknak érdemes kiutazni világversenyekre, aki játszani is akar, és elkötelezettek a sakk mellett. Hiába van a szülői támogatás, vagy a szponzorok, a szövetség támogatása, ők sohasem végeznek majd előkelőbb helyen.

– De akkor mégis mit jelenthet a brazíliai világbajnokság a sportág hazai barátainak?

– Egy sportág fejlődésének mindig azok az élharcosai, akik elég korán bekerülnek a világversenyek forgatagába. Természetesnek tartom tehát, hogy ezek a versenyek hatással vannak, nem csak a nemzetközi, hanem a hazai játékosok fejlődésére, az egész magyar sakkélet fejlődésére.

Szerző: Jéger Szabolcs

62 sportág további korosztályos hírei, tudósításai az utanpotlassport.hu-n.

További sakkhírek: ITT.

Korosztályos sakkvilágbajnokság
Sakk
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.