Amadio – Herasz, Javier Rosa, Pe­lagiasz – Portilla, Kopunek, Romero Litwin, Bottone – Rocchi, Giordano, Aguero. Mit gondolnak, melyik kiscsapat állhatna fel így következő bajnoki mérkőzésén? Nem a Salamanca, nem a Catania. Hanem az NB III középcsapata, a Tatabánya...

Vajon mi lehet az oka annak, hogy a harmadosztályú magyar futballegyüttesben szinte csak olaszok és spanyolok szerepelnek, magyarok pedig csak elvétve játszanak? Persze, ha tudjuk, hogy az edző és a több­ségi tulajdonos – Bruno Giordano és Massimiliano Caroletti – is Itáliából érkezett, már érthetőbb az egész. ­Caroletti cége, az AGS-Sport 23 Kft. 70 százalékos tulajdonos, a további rész az önkormányzaté.

Buona sera! Hagymási Bence / Népszabadság

Az olasz tulajdonos egymillió ­eurót fektetett a néhány éve még csődközelben lévő patinás klubba; sejtelmünk sincs, miért. Nyilván­való, hogy a kéthetente a lelátókon felbukkanó néhány száz néző nem termel olyan jegybevételt, amiért érdemes lenne belevágni efféle üzletbe, elvégre a harmadosztályban a tévés jogdíjakkal sem lehet számolni, és gyanítható, hogy Tatabánya feliratú mezekkel, bögrékkel, golyóstollakkal sem lehet hasítani a hazai, pláne az ázsiai piacon. A tulajdonos egyébként is sajátos figura: korábban az olasz filmiparban tevékenykedett, a felesége pedig Eva Henger művésznéven futó magyar pornósztár, akit prostitúció elősegítése miatt elítéltek Olaszországban.

Caroletti évek óta kiscsapatok menedzselésével foglalkozik, volt már köze az olasz San Donához, a Viterbeséhez, a szlovák Gabcikovóhoz és – mint néhányan talán emlékeznek rá – a Szombathelyi Haladáshoz is. A Lazio-drukker sportvezető 2014-ben már Szombathelyre is szívesen vitt volna egy-két korábbi római futballistát, de azok néhány napnál tovább nem voltak hajlandók maradni; egyedül a jó nevű, de már csak levezető Tommaso Rocchi került a vasi klubhoz. Ám olyan rossz fizikai állapotban volt, hogy Artner Tamás edző nem játszatta, emiatt viszont kirúgta őt az olasz tulajdonos. Aztán Caroletti is távozott, és a válás nem sikerült szépre: a tulajdonos cége ellen végrehajtást kért a NAV, míg a búcsúzó olasz – egy kivétellel – minden játékosát nyomban elvitte.

Tatabányára 2015 nyarán tette át a székhelyét, azonnali feljutást ígért, de első kilenc meccséből egyet sem tudott megnyerni a csapat a harmadosztály rettegett Nyugati csoportjában; döntetlent is csak kétszer sikerült elérnie. Azóta elmozdult a kiesőhelyről, és a középmezőnyhöz csatlakozott a csapat, de a feljutásról fölösleges álmodozni.

A múltjára méltán büszke, az 1981-ben odahaza a Real Madridot is legyőző (2-1) Tatabánya legendái is értetlenül állnak a fejlemények előtt. Csapó Károly így nyilatkozott lapunknak: „Ott vagyok minden meccsen, szurkolok, ám nem értem, miért kapnak oly kevés lehetőséget a saját fiataljaink. De hát a tulajdonos dönt, ő tesz pénzt a csapatba.” Vincze István pedig azt mondta: „Elszomorít, amit látok. Zsoldosok érkeztek a csapathoz, miközben elsorvad az utánpótlás, a saját nevelésű helyi játékosok kénytelenek megyei csapatokhoz szerződni, mert nem játszatják őket. Különös ez egy NB III-as csapatnál; lehet, hogy a szövetségnek is tennie kellene valamit az ilyen esetek megelő­zése érdekében.”

Megkeresésünkre Várhidi Péter szakmai igazgató, korábbi szövetségi kapitány megemlítette: ő úgy került a klubhoz, hogy a külföldi játékosok már ott voltak, és amíg nem jár le a szerződésük, addig kár azon gondolkozni, jó-e, hogy ott vannak. Hozzáteszi: ha feljutna az NB II-be az együttes, akkor kénytelen lenne sokkal több magyart játszatni, amennyiben a klub nem akar lemondani az MLSZ-támogatásról.

Szerettük volna, ha a tulajdonos logikus magyarázatot ad arra, miért jó neki ez a – minden jel szerint – bukásra ítélt üzlet, de Caroletti többszöri megkeresésünkre sem reagált.

Ebből is kiolvasható valamiféle válasz.