Magyar-francia: ez a csodák csodája
Ám végül jól alakultak a dolgok: a déliek 30:27-re legyőzték Csipurinékat, így az eddigi két fellépésükön két döntetlent elérő magyarok már az előtt továbbjutónak tudhatták magukat, hogy kifutottak volna a pályára a franciák ellen.
Egyéb tekintetben nyugalomra nem volt semmi ok, tekintve, hogy a sportág közelmúltbeli történetében a „felülmúlhatatlan” jelzőt kiérdemlő rivális – az olimpiai, a világ- és az Európa-bajnoki cím védője... – ezen a péntek estén az „életéért” küzdött, mivel a nyitányon váratlanul behódolt a spanyoloknak. És Claude Onesta együttese úgy is kezdett, ahogyan arra számítani lehetett: ellenállhatatlanul. Két és fél perc elteltével már 3:0 volt „oda”, de a folytatásban gyorsan felébredt a magyar csapat, és a korábbi mérkőzéseken is remek Mocsai Tamás vezérletével a 10. percben kiegyenlített. Ráadásul a spanyolokkal szemben brillírozó Mikler helyett a gólvonal elé küldött Fazekas mind több labdát fogott, s a túloldalon megremegni látszott a világklaszszisok gyülekezete.
Három perccel később már Mocsai Lajos csapata vezetett (6:5), mi több, a hibátlan százalékkal célzó Harsányinak és Zubainak köszönhetően a félidő kétharmadánál kétgólosra duzzadt a differencia (8:6). A hátralévő időben azonban nagyvonalúbbá vált a támadójáték, és a lazaság meg is bosszulta magát: a tetejébe kétszer is emberhátrányba került magyar válogatott végül is úgy vonulhatott a pihenőre, hogy a nagytáblán 14:12 állt – a franciák szemszögéből.
Ezzel együtt az összességében nagyon is biztató félóra nyomán reálisan kalkulálhattunk azzal, hogy a csillagok elleni háború akár sikerrel is zárulhat, ily módon a középdöntőbe az eddigi egy mellé további két pontot vihet magával a csapat.
Csakhogy a térfélcsere után az ellenfél növelte a különbséget (13:16), ám „megérkezett” a pályára Krivokapics is, s a jobbátlövő hol tetszetősen trükkös, hol agresszív alakításaival, na meg az élete nagy meccsét játszó Harsányi szélsőmutatványaival újból sikerült egyenlíteni (16:16). Lesz-e világszenzáció? – ez volt a nagy kérdés a befejező tíz perc előtt, s az „igen”-re ekkorra tényleg megvolt az esély, hiszen 21:20-nál már Császárnál is társainál volt az előny.
Sőt: Fazekas továbbra is elképesztő hatékonysággal szemaforozott a kapuban, Zubai meg bevágta, nem különben Harsányi a hetest, s már csak öt perc volt hátra, amikor ismét kétgólos fórnak tombolhatott a többezres magyar tábor (23:21). Karabatic, Narcisse,Fernandez és a többiek egyre riadtabb tekintettel pillantgattak mesterükre, mi meg csak néztünk, mint a moziban: hát van ilyen?!
Két és fél percnyi játékidő maradt, amikor Krivokapics megint betalált, s 24:21-nél már tudtuk: megtörténik a csoda. A vége – te, jó ég! – 26:23 lett; a magyar válogatott – a spanyolhoz hasonlóan – három pontot visz magával a középdöntőbe a „halálcsoportból”, miközben az „örökös bajnok” francia egyet sem. (A második szakasz vasárnapi nyitányán Izland lesz a magyar együttes ellefele.)
Bár most tél van, a füles sapkák szezonja, kéretik előkeresni a kalapokat. És lengetni, lengetni jó sokáig!
C csoport: Magyarország–Franciaország 26:23, Spanyolország–Oroszország 30:27. A végeredmény: 1. Spanyolország 5 pont, 2. Magyarország 4, 3. Franciaország 2, 4. Oroszország 1. D csoport: Szlovénia–Izland 34:32, Horvátország–Norvégia 26:20. A végeredmény:
1. Horvátország 6 pont, 2. Szlovénia 2, 3. Izland 2, 4. Norvégia 2.
