Ma este a magyar tévénézők visszatérnek abból a világból, amelyben azt nem tudják értelmezni, ha egy meccsen 21 ezer néző van, abba a világba, amelyben azt nem értenék, ha csupán 21 ezren mennének ki egy mérkőzésre. A Vicente Calderon stadionban azért lesznek csak 54 851-en, mert többen nem férnek be, pedig hát nem éppen különleges program következik, mármint abból a szempontból nem, hogy a múlt évi BL-döntő óta nyolcadszor találkozik egymással az Atletico Madrid és a Real Madrid. Ez a párharc persze nyugodtan nevezhető derbinek, a színvonal nem csúfolja meg a múltat, és a résztvevők mindegyikét („itt” valószínűleg az Oblak – Juanfran, Godin, Miranda, Jesus Gamez – Koke, Tiago, Gabi, Arda Turan – Fernando Torres, Griezmann, „ott” minden bizonnyal a Casillas – Carvajal, Pepe, Sergio Ramos, Marcelo –Modric, Kroos, James Rodriguez – Bale, Benzema, Cristiano Ronaldo tizenegyet) nemhogy a fővárosban meg az egész országban, de bárhol a világon ismerik.

Oxford Madridban. Az előadó Cristiano Ronaldo, a néző Benzema Susana Vera / Reuters

A glóbuszon izgalommal várják az újabb rangadót – amelyet ezúttal a Bajnokok Ligája-negyeddöntő keretében tartanak –, Eduardo Fernandez de Blas, a Real Madrid alelnöke viszont sztoikus nyugalommal tekint erre a találkozóra is. Azt hangoztatja: „Az idén kétszer megyünk ünnepelni a Cibeles térre. Ott leszünk a bajnoki cím elnyerése, valamint a klub tizenegyedik BL-diadala után.”

A végtelen önbizalom talán abból fakad, hogy akkor, amikor a két madridi vetélytárs szembekerült egymással a BEK-ben vagy a BL-ben, a Real Madrid elhódította a trófeát. Az 1959-es elődöntőt csak három lépcsőben nyerte meg – 2-1 és 0-1 után Zaragozában megint 2-1-re győzött –, az viszont nekünk, magyaroknak is szép emlék, mert a királyi gárda mindkét sikere alkalmával Puskás Ferenc érte el a győztes gólt. (Amúgy abban az évben a magyar válogatott virított a France Football európai ranglistájának élén, noha honfitársaink nemzeti együttesében már jó ideje nem lehetett számítani a Panchóvá változó Öcsire.) Másodszor sem volt könnyebb a fehérek helyzete, mivel a tavalyi döntő 92. percében még az Atletico vezetett 1-0-ra, aztán Sergio Ramos egyenlített, majd a kétszer negyedórás hosszabbításban összeomlott a piros-fehér együttes (4-1).

Azóta viszont a Real Madrid nem nyert, sőt egyenesen siralmas mérleget produkált az Atletico ellen: három döntetlen mellett négyszer kikapott. A Vicente Calderonban a spanyol Szuper Kupa-találkozón 1-0-ás, a Király Kupában 2-0-ás, míg februárban a bajnokságban már 4-0-ás vereséget mért a Real Madrid nagy fehérekből kis falfehérekké törpülő játékosaira a házigazda, úgyhogy komplexussal a legkevésbé sem kell küzdenie a vendéglátó együttesnek. Alelnökének lehengerlő prognózisa ellenére csatára készül viszont az amúgy is gladiátor természetű Pepe, aki kijelentette: „Az utolsó percig harcolunk.” Ugyancsak nehéz meccsre számít a jelenlegi középhátvédnél összehasonlíthatatlanul finomabban futballozó korábbi középcsatár, Emilio Butragueno, aki újabban az intézményi kapcsolatokért felelős igazgató a „királyi” klubnál.

Egy biztos: ma minőségi labdarúgás lesz. Párhuzamot vonni más szintű testmozgással fölösleges, még ha most is vannak elrugaszkodók, mint mindig. Az ilyesmire hajlamosak figyelmébe ajánlható Hobo örökbecsű Rózsadomb Bluesából a dalszöveg első sora: „Volt egyszer egy mese, igaz akart lenni.”