Megannyi potenciális magyar aranyéremből "jaj, de kár"-ral kezdődő mondat lett, habár a magyar dobóatléták - noha világbajnokságon még nem végeztek az élen - azért kitettek magukért a vonatkozó gigarendezvényeken. Szerzett már medált Gécsek Tibor, Annus Adrián (egyaránt kalapács), Fazekas Róbert (diszkosz), nem utolsósorban az a Németh Zsolt, aki édesapja, Németh Pál halála után vette át Pars Krisztán felügyeletét. Németh Zsolt (természetesen: kalapács) még 1999-ben, Sevillában állhatott fel a dobogó második fokára; akár az első helyet is megszerezhette volna, mint kollégái közül, íme, számosan...

A legutóbbi, berlini vb-n (2009) Pars veretlenül, világranglista-vezetőként igyekezett a dobókörben, ám begörcsölt, s csupán negyedik lett. Láttunk már ilyesmit, ekként most is jobb higgadtan viselkedni, amikor a tegui vb kalapácsvető-selejtezője után azt írjuk, Pars egyben van: mindenféle különtréning nélkül, elsőre megdobta a 77 méteres szintet (a kívánt értéket huszonegy centivel múlta felül). Ha valami, ez jelzi, hogy nagy gond nincs a vasi fiatalemberrel, akiben talán a dac is munkál: jó lenne megmutatni mindenkinek, aki asszisztált az olimpiai ezüst "elszórakozásához". Na meg Németh Pál emléke, ugye...

Pars két legnagyobb riválisa alighanem az egyaránt olimpiai bajnoki Murofusi Kodzsi és Szymon Ziolkowski lesz: a hétfői fináléba a legjobb eredménnyel jutó harminchét éves japán versenyző 2004-ben ért fel a csúcsra (mint emlékezetes, a doppingvétségen ért Annust taszította le a trónról), a harmincöt esztendős lengyel versenyző pedig 2000-ben hódította el a címet. Murofusi és Ziolkowski amúgy egyszer már meccselt vb-n késhegyre menően: a 2001-es edmontoni vetélkedőn az európai győzött, míg ázsiai vetélytársának be kellett érnie a második pozícióval.

Hogy most mi lesz, az Parson is múlik; pontosabban azon, hogy honfitársunk leküzdi-e a "vb-fóbiát". A selejtező utáni nyilatkozata mindenesetre optimizmusról árulkodik: "Elsőre szintet akartam dobni, ez sikerült, aminek nagyon örülök. Mivel edzeni itt nem lehetett, először dobtam ebből a körből, amely egyébként nagyon jó. Nem sok lehetőség volt bent melegíteni, forogni sem engedtek, csak a két melegítő dobást végezhettem el. De elsőre megdobtam a hetvenhét métert, és ez a lényeg. Azt azért éreztem, hogy gyorsabban kellett volna a mozgást kezdenem, túl lazára sikerült. A döntőre jó tapasztalatokat adott a selejtező, most már van helyismeretem."

És akkor most bizakodjunk.

Pars Krisztián Pekingben