Jó lesz ezt átgondolni, már csak azért is, mert van itt néhány félreértés, s főként nem csekély a veszély.

Vasas-Újpest (4-2) mérkőzés 1973-ból, természetesen telt ház előtt

Először is: rangadóról szó sem lenne, hiszen rangot manapság egyetlen NB I-es találkozó sem ad, de az a legkevesebb, hogy a tervezett kettős mérkőzés (helyesebb ezt a kifejezést használni) nívójában nem is emlékeztet majd a korábbi dupla programokra, sőt valószínűleg megcsúfolja azokat. Másodszor: még a szegényes hazai mezőnyben sem a kiválasztott négy csapat a legjobb, sőt a Honvéd és a Vasas egyenesen vergődik a jelenlegi első osztályban, az NB I-ből szövetségi úton és erősen vitathatóan eltávolított FTC pedig olyan NB II-ből került vissza (miután, szégyenszemre, ez két éven át nem sikerült neki), amelynek Keleti csoportjából valójában egyetlen más együttes sem óhajtott felkerülni.

Ennyit az újrakezdés remélhető színvonaláról.

Közbevetőleg pedig meg kell jegyezni: az csupán hiedelem, hogy az FTC, Honvéd, Újpest, Vasas négyes hagyományosan a Népstadionban játszotta az igazi rangadókat. Mert 1973-ig csak alkalomszerűen találkozott a legendás arénában a kvartett, sőt gyakran előfordult, hogy a négyek egymás elleni mérkőzéseit még csak nem is ugyanabban a fordulóban tartották. Az Újpest nem kedvelte a Népstadiont, jobban szeretett a Megyeri úton játszani. (Érthető, hiszen az összes ferencvárosi drukker ellene szurkolt akkor is, ha nem az FTC volt a vetélytársa.) Ezért sokszor megesett, hogy egy rangadót kisebb jelentőségű meccsel párosítottak; tehették, mivel ilyen esetekben is rengetegen keresték fel az arénát. Csak néhány példa: 1960-ban hatvanezren voltak az FTC-Pécs, Vasas-MTK duplán, 1964-ben hetvenezren az FTC-Tatabánya, Honvéd-MTK kettős találkozón, 1965-ben hatvanötezren az FTC-Győrön és a Honvéd-MTK-n.

Hangsúlyosan hozzá kell tenni: hatvan-, hatvanöt-, hetvenezres közönséget oly gyakran jegyeztek fel, hogy e találkozók felsorolásával ugyanúgy megtelne lapunk sportoldala, mint valamikor a Népstadion. (A mellékelt tízes listára 75000 alatti nézőszámmal nem lehetett felkerülni.) Ám 1968 és 1973 között - legalábbis a bajnokságot illetően - rendszerint üres volt az aréna, mert kettős meccset a legritkább esetben rendeztek, csupán az FTC játszotta a Népstadionban a rangadóit, mivel 1963-tól 1974-ig (az Üllői úti sporttelep bezárásától az újjáavatásáig) a nagy aréna volt az otthona. A zsúfolt házhoz egyébként nem is kellett dupla derbi: az ötvenéves lista első, illetve második-harmadik helyén szólómeccs áll, és még az FTC-Szegedet is ötvenezren látták a helyszínen 1963-ban. Az, hogy a helyszínen, azért is érdekes, mert a rangadók jó részét egyenes adásban közvetítette a televízió (egy időben még három félidőt is sugárzott a kettős mérkőzésekről), ám ez egyáltalán nem ártott az érdeklődésnek.

Akkor persze még volt magyar futball.

De - mint arról már esett szó - a mostani elképzeléssel nem az a legnagyobb baj, hogy hasonló futballélményt még csak megközelítőleg sem ígér. A legfőbb problémát a biztonság és a hangnem jelenti. A lelátók mai hangulatát azok a csoportok határozzák meg, amelyekből süt a másik klub iránti gyűlölet - sőt a fővárosi "táborok" egyike az összes többi hajdani nagycsapatot a legmélyebben megveti -, ezek ellen azonban nincs határozott fellépés, mert akkor szinte elveszne a jelenlegi futball még megmaradt publikuma. Képzeljék el, kimegy a család a felújított kettős meccsre, és miféle kifejezéseket hallanak a gyerekek... Ráadásul rendben ki is kellene jutni a Puskás stadionba, majd onnan békében hazaérni: ez sem látszik egyszerűnek. De - tegyük fel - összegyűlik húsz-harmincezer ember (bár a legutóbbi fordulóban az FTC mérkőzésén négyezren, a Vasasén ezerötszázan, a Honvédén ezren voltak, az Újpest-Vasast pedig 3168 néző tekintette meg hétközben a Szusza Ferenc stadionban). Huszonhétezerig abban a tekintetben nincs gond, hogy mindannyian elférnek az alsó tribünökön. A felső karéj megnyitása már hordoz magában veszedelmet, hiszen azt éppen azért zárták le, mert - az Építésügyi Minőség-ellenőrző Intézet megállapítása szerint - a földalapra épült vasbeton tartószerkezetek korrodálódtak. A felső karéj alsó részének középső négy szektorát ugyan - a Műszaki Egyetem szakvéleménye nyomán, 70-80 millió forintért - megerősítették, de a tartószerkezet egészének állaga tovább romlott. Még az sem állja meg a helyét, hogy 35-36 ezer ember biztonságosan elhelyezhető a stadionban, mert - értesülésünk szerint - nyugodtabban aludna mindenki, ha a felső karéj egyetlen tribünjét sem használnák. A teljes újjáépítés egyébként 80-90 milliárd forintba kerülne; mindaddig, amíg ez meg nem történik, "a felső lelátók műszaki alkalmassága megkérdőjelezhető" (idézet a beavatottak egyikétől, aki az információt adta, a nevét nem).

De az esetleges kettős meccs kapcsán csupán az alsó karéj benépesítése is főfájást okozna, elvégre számolni kellene a kemény magok ádáz fellépésével. Rendőrileg nyilván biztosítható a stadion és közvetlen környéke, ehhez azonban rendkívüli készültségre lenne szükség, s ez nem csupán pénzügyileg veti fel a kérdést: megéri-e? A városban viszont bizonytalanná válna a helyzet; senkinek nem volna tanácsos például metróra szállni a kettős mérkőzés délutánján és estéjén. Annak idején a több tízezer ferencvárosi és újpesti szurkoló elballagott egymás mellett a szünetben a Népstadion alsó és felső szintje közötti sétányon, amennyiben a második félidőben nem arra a kapura támadtak kedvenceik, ahol a táborok tradicionálisan helyet foglaltak. Ma ez képtelenség.

Akár napjainkban a kettős rangadó elnevezés, és alighanem a dupla meccs ötlete is.

A Népstadion legnagyobb látogatottságú bajnoki mérkőzései az az utóbbi ötven esztendőben