Amatőr profizmus
- Mondanak mindenfélét, beszélnek végzetes kiütésről, összefejelésről, hétköznapinak induló, majd komolyra forduló rosszullétről, ám a lényegen egyik sem változtat: meghalt egy ökölvívó.
- Rögtön nyomatékosítom: egy, az átlagnál tehetségesebb, amatőr-világbajnokságon is megfordult ökölvívó. Az ő sorsát, akárcsak hasonló korú sporttársaiét is, a kilátástalanság irányította; egzisztenciálisan nem látta a jövőjét az amatőrök között. Szellő Imre és Szili István is jobb volt nála, ezért szegődött profinak. Egészen Ausztráliáig sodródott, tudomásom szerint elfogadható szerződésért.
- A tragédiát kiváltó okok közül melyiket találja magyarázhatónak?
- Az összefejelést. Nyolcvanvalahány kilósként hatvankilós bunyóssal edzett, nehezen hihető, hogy egy ilyen kis ember ütése végzetes lett volna a számára. Az összefejelés sokkal veszélyesebb, mint egy ütés, ugyanis koncentráltabb a sérült felület; András esetében a halántékon keletkezett vérömleny, majd az ebből kialakuló ödéma okozhatta a halált.
- Beszélgettek, mielőtt profinak állt volna?
- Kikérte a véleményemet. Féltettem, azt mondtam neki, hogy megfelelő menedzselés híján könnyedén "töltelékké" válhat, egyszerű, lenézett, alulfizetett edzőpartnerré. Láttam, hogy nem esett jól neki az őszinte szó, viszont pénzt akart keresni, ezért nem lehetett meggyőzni.
- A hazai amatőr ökölvívó-szövetség elnökeként közismert ellenzője a húsz-huszonkét éves fiatalok profi szerződésének.
- Kevés az Erdei- vagy Balzsay-szintű tehetség. Szomorú vagyok, amikor felkészületlen bokszolókat dobnak oda profi gálák hangulatcsináló meccseire: a fellépésért kapnak két-háromszázezer forintot, mondván, a szállást-étkezést oldják meg maguk. Előfordult, hogy valaki a meccs napján érkezett Németországba, aztán még az éjjel indult is vissza. Nem azokról beszélek, akik korrekt feltételek mellett segítik a sztárok felkészülését; ők teljes ellátás mellett akár négy-ötezer eurót is kaphatnak egy-két hétre. A gondom azokkal van, akiket pofozógépnek szerződtetnek, aztán két-három nagy verés után eldobják őket.
- Meg tudná tippelni az úgynevezett töltelékbunyósok számát?
- Lehetnek harmincan-negyvenen. Egy részük sosem bokszolt versenyszerűen, valahogy mégis bekerül a körbe. Kétszer-háromszor nagyon megverik őket, kiszúrják a szemüket néhány száz euróval, aztán utcai harcosok lesznek vagy K-1-esek, az út vége pedig az éjszaka.
- Tehetetlenséget vélek kihallani a hangjából.
- Az is vagyok. Manapság az amatőrbokszból csak az képes megélni, aki világversenyen az első három hely valamelyikén végez, de az se nagyon: az "eredménypénzt" mindössze két évig folyósítják. Ha megcsörren a telefon, és elhangzik az ajánlat, kevesen mondanak nemet.
