A kispesti zérusnál valamivel jobban elcsodálkoztam a Debrecen csapatának "teljesítményén". Megtévesztő a végeredmény, mert - gól ide, gól oda - a listavezető szintén a nulla határán mozgott; pontosabban ott volt, mert tagjainak láthatóan nagy fáradságot jelentett valamelyest is megmozdulni. Ennyi álló embert, mondjuk, a postán látni, ha többen ugyanabban az időben akarnak csekket befizetni, és a "meccs" nagyjából olyan szórakozást nyújtott, mint a várakozás az ablak előtti sorban. A néző eltűnődött: milyen bajnokság az, amelyben az éllovas is beláthatatlan távolságra van a futballtól?

Kérdésben a válasz.

Érthető hát, ha a fekete székekre pirossal festett Honvéd felirat tökéletesen kiolvasható, mivel a lelátó egyik felén senki nem ül. Ki kíváncsi erre? Úgy ezren azért kimentek, de némelyek tovább rontották az NB I-ről megrajzolt rettenetes képet, mivel unalmukban idézhetetlenül gyalázták az FTC-t és az Újpestet. Eközben Diego talpa alatt elgurult a labda; Szilágyi beívelés helyett a vakvilágba küldte a gömböt; a kispesti Debreceni a tőle három méterre álló Szakályhoz passzolt (talán megtévesztette a neve); úgy általában pedig imádkozni kellett, hogy történjék vár valami.

Hiába volt minden fohász.

Szakály ugyan - nem kis részben Filó rémes tempójú közbeavatkozási kísérletének köszönhetően - szerzett egy gólt, de ez sem változtatott a nyomasztó közérzeten. A legrosszabb pedig az, hogy a DVSC ezzel a "játékkal" is növelni tudta előnyét a táblázaton.

Voltaképpen igaza van: minek itt futballozni?

HONVÉD-DEBRECEN 0-1 (0-0)

Bozsik József stadion, 1000 néző. Jv.: Berger.

Honvéd: Tóth - Takács, Szmiljanics, Debreceni, Filó (Magoc, 78.) - Abass (Moreira, 69.), Vukmir, Maróti, Diego - Hercegfalvi, Abraham (Palásthy, 86.).

Debrecen: Polekszics - Nagy, Mészáros, Fodor, Leandro - Czvitkovics (Szűcs, 87.), Varga, Katona, Szakály (Demjén, 83.) - Rudolf, Szilágyi (Dombi, 66.).

Gól: Szakály (58.).

Láb fent, nívó lent