Az ugyanis, hogy eljutott Rómába, az elődöntő két mérkőzése - és kiváltképp a viszszavágó - alapján, nyolcvan százalékban a katalán együttes jó szerencséjén múlott. A maradék húsz is "inog", de tudjuk be annyinak, hogy Iniesta a legeslegutolsó pillanatban a legeslegnagyszerűbben fejezte be a barcelonai akciót: ilyen helyzetben így a bal felső sarokba küldeni a labdát, az kétségkívül nemzetközi klasszisra vall.

Te...! Drogba és a "főhős"

Ám akármilyen gólt szerzett is a katalán középpályás a 94. percben, a Nou Campban és a Stamford Bridge-en addig látottak alapján teljesen mindegynek kellett volna lennie, Iniesta miként lő közvetlenül a záróra előtt. Merthogy mindkét meccs a Chelsea taktikai fölényének jegyében zajlott: itt is, ott is az történt a pályán, amit a londoniak akartak. A kékek levették a pályáról Messit meg a többi művészt, és Londonban semmiképp sem tetszettek iparosoknak "a valódi futballkultúra" képviselőihez képest.

A Barcelona több mint száznyolcvan percen át csak vergődött a Chelsea szorításában. Továbbjutását annak köszönhette, hogy vele volt az ég, amiben benne van az is: Övrebö norvég játékvezetőnél talán csak Laporta klubelnök dirigált volna kedvezőbben a vörös-kékek számára.

Mindezek ellenére azt hiszem: a Barcelona nyeri el a BL-trófeát. Jóllehet a döntő két részvevője közül kizárólag a Manchester United tartott lenyűgöző erődemonstrációt a legjobb négy között, az a csapat, amely Barca-féle mázlival válik finalistává, nem ritkán a csúcsra jut.

Rómáig remélhetőleg az UEFA talál egy megfelelő játékvezetőt.

Bajnokok Ligája

elődöntő, visszavágók

UEFA Kupa

elődöntő, visszavágók