Szintén zenész
Egy héttel korábban Hevesi Tamás még a REAC edzője volt; akkor úgy tudta, hogy ugyanezen a napon este hétkor Kecskeméten futballmérkőzésen van jelenése a csapatával.
Néhány telefon után kiderül: a kiváló előadóművész odacsörgött a szervezőknek, hogy kicsit késne, mert előtte máshol van dolga. Némi átszervezés után engedélyt kapott: kezdhet később, csak jöjjön. Aztán újra telefonált: mégis jó az eredeti időpont...
Nem kis szerencsével akkor érkezem a színpad elé, amikor Hevesi, immár csak volt élvonalbeli edző, főállású zenész bejelenti a szakértő közönségnek: "Amint arról bizonyára néhányan már hallottak, lemondtam, már nem vagyok a REAC edzője. Kívülről azt hittem, a magyar labdarúgásban lehet dolgozni, de borzasztó, amit kaptam."
A hakni végén az előadóművész azt javasolja, hogy akinek nem tetszett a koncert, az írja meg véleményét a honlapjára. Búcsúzásul elénekli a Van egy hely című melódiát, majd távozik a színpadról.
Sokak megkönnyebbülésére.