Áloműző hajrá

"Csak jöttek és jöttek..." - emlékezett vissza a nemzetközi szövetség honlapjának adott interjújában Szuper Levente a magyar válogatott hat bekapott gól után lecserélt kapusa a kanadaiak elleni 0:9-re a fehéroroszokkal szembeni, a tizenkettes középdöntőbe jutásról döntő "ki-ki meccs" délelőttjén. Azt gondoltuk, a tengerentúliakkal vívott találkozóhoz képest kész megkönnyebülés lesz a beloruszokkal vívandó, ám a veríték - igaz, egészen más okból - mindvégig ott csordogált a hátakon.

Amúgy az A csoportos világbajnokság első napjaiban még verőfényes Zürichben hétfő után kedden is leszakadt az ég, és - minden észérv dacára - mi másban bízhattunk volna: képletesen a Kolping Arenában is leszakad majd. A meglepetéstől, persze. És akkor, tervezgettünk, a rivális szövetségi kapitánya, a kanadai Glen Hanlon - aki edzőként és kapusként is otthonosan mozgott az észak-amerikai profi ligában, s legfőbb ismérve, hogy a felülmúlhatatlan Wayne Gretzky annak idején neki lőtte élete első NHL-gólját - is muszáj lesz felülvizsgálni előzetes álláspontját, miszerint "el se tudom képzelni, hogy ne mi nyerjünk"...

Aztán, mielőtt megkezdődött volna a mérkőzés, különös látványra lehetett figyelmes a csarnok környékén nézelődő. Az első bulit megelőzően már egy órával fölverték az egyébként bájosan csendes kloteni negyed délutáni sziesztájukat töltő nyugdíjasait a szurkolói csoportok, de közülük is kirítt az a társaság, amelynek magyar és szlovák hokismezt viselő tagjai egymás vállába karolva üvöltötték, hogy "Ria, ria, Hungária!" (Nahát, ilyet...) Odébb piros-fehét-zöld papírzászlókat rázó svájci tinédzserek gyakorolták, hogy "Mágyárok, mágyárok!", úgyhogy az ember igen elégedetten lépett a hét és fél ezres létesítménybe: semmi kétség, a tribünön megint jók leszünk.

A pályán azonban a vetélytárs nyitott erősebben, amenynyiben első emberelőnyét a 4. percben kihasználta (Kaljuzsnij, 0:1), és félő volt, hogy a kissé megszeppentnek látszó magyar csapat már az elején kapitulál. Csakhogy ennek éppen az ellenkezője történt. Mintha a bekapott góltól megnyugodott volna a társaság ("ezen is túlvagyunk..."), és a harmad folytatásában nem egyszerűen egyenrangú ellenféllé izmosodott: Fekete, Vas Márton, újból Fekete, majd - a szünet előtt öt másodperccel - a büntetőlövés-szituációba kerülő Peterdi hagyott ki ígéretes (utóbbi annál is nagyobb) lehetőséget.

Máris lengettük volna a kalapunkat a megint csak váratlan kiegyenesedés elismeréseként, de részint nem volt nálunk, részint kezdődött a második felvonás. Nem beszélve arról, hogy később is akadt volna rá alkalom, sőt... Az öltözőben feltehetően vért ivó együttes vitathatatlan fölényben játszott a továbbiakban, s bár Vaszjunyin (a félreértések elkerülése végett ő magyar, s nem fehérorosz) még elpuskázta ziccerét, a 26. percben Ladányi ringlispílbe ültette az ellenfél bekkjeit, aztán pontosan paszszolt a kapu előtt posztoló Peterdihez, mi meg dörzsölhettük a szemünket: 1:1, te, jó ég, hát mégiscsak van keresnivalónk?!

A két NHL-hokissal és az orosz profi ligában edződött klasszisokkal fellépő beloruszok ijedtükben alaposan összekapták magukat a felvonás hátralévő részében, de nem jártak eredménnyel, minek nyomán a magyar válogatottnak ezerkétszáz reményteli másodperce maradt arra, hogy a győzelmet a rendes játékidőben kiharcolva, "csont nélkül" hosszabbítsa meg tagságát az álomvilágban.

Amikor a harmadik húsz- percnyi játékra jelt adott a norvég, svájci bírópáros, a legnagyobb internetes fogadóirodánál már "csak" 5,2-es oddsot adtak a magyar sikerre a nyitány előtti 10-essel szemben, és Pat Cortina garnitúrája piszkosul igyekezett meghálálni a "bizalmat". Helyzetek sorát dolgozta ki - miközben már negyedszer védekezett pazarul létszámhátrányban -, ám öt perccel a vége előtt Ugarov mindent elrontott: kilépett a lemaradó hátvédek közül, elhúzta a pakkot Szuper mellett, és végképp kilőtte a magyarokat a középdöntőből (1:2). Ráadásul a kényszer azt diktálta az utolsó percben, hogy Ladányiék kapus nélkül, hat mezőnyjátékossal folytassák - hátha a fórban megtörténik a csoda -, de ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, egy elvesztett korongra rátalált az ellenfél: Grabovszkij (Toronto Maple Leafs...) berámolta a harmadikat is (1:3).

A saját árnyékát messze túlugró magyar együttes, miként négy nappal korábban a szlovákok ellen, a tavalyi vb-n kilencedik (a 2002-es olimpián negyedik) helyezett fehéroroszokkal szemben is bebizonyította, hogy nemcsak a svájci jegyzőkönyvek tanúsága szerint, hanem a jégen is A csoportos. Miközben néhány hangos bravó már most kijár (de még mennyire!), a kérdések kérdésére még nem tudható a válasz: hogy a társaság jövőre is az élvonalban szerepelhet-e, az csak a péntektől hétfőig tartó alsóházi rájátszáson derül ki.

Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk: nem irigyeljük a fogadóirodák oddskalkulálóit.

A csoport: Fehéroroszország-
Magyarország 3:1, Kanada-Szlovákia 7:3.

B csoport: Oroszország-Svájc 4:2, Franciaország-Németország 2:1.

Mélyütés. Nehezen bírtak a fehéroroszok Szuper kapussal
Mélyütés. Nehezen bírtak a fehéroroszok Szuper kapussal
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.