A sajtótribünön a meccset mellettem figyelő svájci kolléga - elmondása szerint A csoportos törzsvendég - azt mondta, még soha, sehol nem tapasztalt ehhez fogható hangulatot, azt meg végképp sajátos jelenségnek minősítette, hogy a vesztest úgy élteti a közönsége, mintha világbajnoki címet szerzett volna...

Egyedi atmoszféra

Absolutely fantastic! - méltatta a Palkovicsék csaknem négyezer helyszíni drukkerének köszönhető, tényleg egyedi atmoszférát a műsorközlő; képzelhetik, micsoda földöntúli örömkitörés volt a lelátói reakció. Kovács Zoltán, a hazai szövetség főtitkára széles mosolylyal az arcán közölte: "Ez volt az igazi promóció a 2014-es vb-rendezés pályázatához. A mostani estével alighanem jóvátettünk mindent." (A sportvezető természetesen annak a húsz-harminc eszement antidrukkernek a szlovákok elleni, két nappal korábbi balhéjára utalt, akinek viselkedése nyomán a szervezők súlyos szankciókat helyeztek kilátásba.)

Mondom, 0:9 után történt mindez...

A mindig realista szövetségi kapitány, Pat Cortina a mérkőzést követő sajtótájékoztatón arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy "új hokiország van születőben" (Lindy Ruff kanadai szakvezető arcán huncut mosoly jelent meg ez idő tájt), s hozzátette azt is, milyen nagyra értékeli a sikerre láthatóan farkaséhes magyar szurkolók kitartását; legfőképpen azt, hogy a kalkulálható, de mégis csak súlyos zakó dacára sem fordultak el a csapattól, sőt...

A tisztánlátás kedvéért gyorsan ideírom azt is: a kanadaiak a tavalyi vb-n 10:1-re mosták le a németeket, az előtt két évvel pedig 11:0-ra a letteket. Ezt - meg a jól ismert körülményeket is - figyelembe véve nincs értelme sok szót vesztegetni a találkozóra. Ahogyan Kangyal Balázs csapatkapitány fogalmazott a vb-n dollármilliomos klasszisokat felvonultató együttesekről általában: "Más kávéház az övék, ennyi az egész."

S hogy a kedd délután negyed öttől soros rivális fehéroroszoké is más-e? Barátkozzunk meg a gondolattal: alighanem más az is. Ha nem is a "zürichi tópart" mesevilágában működik, mint az észak-amerikaiaké, azért nem rossz hely... A beloruszok történetük legnagyobb sikerét a 2002-es Salt Lake City-i olimpián érték el, amikor a svédek legyőzése után elődöntőt vívhattak, s végül negyedikek lettek; a világranglistán kilencedikek (a magyarok a huszadikak); a két csapat egymás elleni randevúi közül nyolcat megnyertek, egy végződött döntetlennel; két NHL-spíler erősíti a társaságot (az Anaheimben játszó Ruszlan Szalej, valamint a torontói Mihail Grabovszkij); a mostani vb-n a kanadaiaktól öt góllal kaptak ki, majd a szlovákokat büntetőpárbajban legyőzték.

Az álmodozók azzal kalkulálnak, hogy valami csoda folytán - a szív és a lélek valamiféle varázslataként - sikerül legyőzni őket a rendes játékidőben, s akkor a magyar válogatott a középdöntőbe jut, vagyis "csont nélkül" bennmarad az első osztályban.

És igazuk van: álmodozni nem kerül semmibe.

Az A csoport állása: 1. Kanada 6 pont, 2. Szlovákia 4, 3. Fehéroroszország 2, 4. Magyarország 0.

C csoport: Egyesült Államok-Ausztria 6:1, Lettország-Svédország 3:2 (szétlövés után). Az Egyesült Államok és Svédország már továbbjutott a középdöntőbe.

D csoport: Csehország-Norvégia 5:2, Finnország-Dánia 5:1. Csehország és Finnország már továbbjutott.

Benk Andrást, a magyar csapat játékosát a hétfőre virradó éjszaka megműtötték egy zürichi kórházban. Amint arról már beszámoltunk, a csatár kulcscsontja eltörött, miután ütközött a kanadai Scottie Upshall-lel. "Az ütközés után nagyon fájt a vállam - mondta az MTI-nek Benk. - Amíg el nem altattak a műtét előtt, egyfolytában fájt. Egy svájci specialista hajtotta végre a műtétet, és végig mellettem volt Majzik Ernő, csapatunk orvosa. Háromfelé tört a kulcscsontom, a részeket fémlemezekkel rögzítették egymáshoz." A fiatal sportoló teljes gyógyulása várhatóan hat-nyolc hetet vesz igénybe.