Studniczky Ferenc, a hazai szövetség elnöke - a látványtól meghatódva - annyit jegyzett meg: "Sose gondoltam volna, hogy egyszer sztárok lesznek ezekből a srácokból..."

Hogy azok lettek-e valójában, vagy csupán a közeg ötcsillagos körülöttük, arra "szakmai" választ ekkor még nem lehetett adni, ellenben máris kebeldagasztó büszkeséggel olvastuk Jan Filc szlovák szövetségi kapitány előzetes helyzetértékelését. (És kicsit sértődött ábrázattal toltuk félre a Tages-Anzeiger című helyi lap beharangozó cikkét, melyben az állt, hogy "a magyar együttes csak pótlap a képeskönyvben".) A hét éve világbajnok csapat szakvezetője szerint "a magyar jégkorong feljövőben van, az országban hokiőrület tapasztalható. A játékosok úgy lépnek fel a válogatottban, mintha az életükért küzdenének. Nagyon óvatosnak kell lennünk velük szemben."

E helyütt - a tisztánlátás kedvéért - nem árt rögzíteni néhány adatot. Mindenekelőtt azt, hogy az északi szomszéd válogatottja a nyolcadik helyen áll azon a világranglistán, amelyen Pat Cortina együttese - a tizenhatos mezőny leggyengébbjeként - a huszadik. Míg nálunk 2000 igazolt játékost tartanak nyilván, s az ország 17 fedett pályával "büszkélkedhet", Szlovákiában tízezer hokist regisztráltak, a tető alatti létesítmények száma pedig 47. A rivális legértékesebb hokisa, Michal Handzus (Los Angeles Kings) négymillió dollárt keres egy esztendőben; a magyar szövetség (Istvánmezei út 1-3.) éves költségvetése hozzávetőleg egymillió dollárnyi forint...

Mielőtt azonban megtudhattuk volna, hogy a két fél által elért gólok száma egyenes arányban áll-e a feltételekkel, megnéztük az A jelű csoport másik két szereplőjének délutáni öszszeakaszkodását, ami - jelentős döbbenetre - csupán háromnegyed háznyi közönséget vonzott a tribünre. Miközben a magyar szimpatizánsok egy része komoly erőt képviselt a lelátón, egy másik pedig a csarnok előtti tisztáson hangolt erősen ("Soha többé B csoportot!" - hoppá...), a két "előzenekar" közül Kanada okítani kezdte a fehéroroszokat. A huszonnégyszeres világbajnok - legutóbb ezüstérmes - művészegyüttes a tampai Steve Stamkos alakításainak köszönhetően az első harmadban kétgólos előnybe került, a másodikat aztán ellazsálta, de csak azért, hogy a záró játékrészben előcsalja a publikum hangját. A szemmel is követhetetlen, kisakkozott akciók közül négy zárult mattal (Heatley 2, Spezza, Fisher) - a rivális erejéből csupán a szépítésre futotta (Grabowski) -, és a 6:1-gyel végződő meccs után nehéz volt eldönteni, hogy a tengerentúliak rajongói vagy a magyarok drukkerei ünnepelnek-e vehemensebben.

Utóbbiak alig várták már, hogy felbukkanjanak a játékoskijáróban a fiúk, ám ők ezt csak első kiadásunk zárta után tették meg...

A csoport (Zürich): Kanada-Fehéroroszország 6:1.

B csoport (Bern): Oroszország-Németország 5:0.

Zürichből jelenti kiküldött munkatársunk, Bruckner Gábor

Ez is benn van... Hiába a trojka a fehérorosz kapu előtt