Mármost e zászlóhoz semmit nem kellett mondania az én Gyulámnak.

Csak néztem ezt a pompás kis darabot; hogy tudniillik készültekor két hónapja laktam anyám hasában, ám ha hét vagy nyolc évvel korábban születek, akkor ott lengethettem volna a lelátón magam is, mint, mondjuk, tette azt rovatelöljáróm az apjával (és, persze, sose feledi el).

Szóval harmincöt éve éppen ezen a napon rendezték a Népstadionban - hetvenezer néző előtt - az Újpesti Dózsa-Bayern München labdarúgó BEK-elődöntő első mérkőzését, ezt a zászlót pedig erre az alkalomra dobták forgalomba. Ilyet kapott a margitszigeti Nagyszállóban tábort vert alig száztagú bajor küldöttség (benne négy kukta, sok feleség és miniszter), ezt osztották a technikai értekezleten és a banketten, s ez van most az én kissé remegő kezemben. Nem szokványos zászló ez, de nem ám; az egyik oldala - csodálatos lila-fehérben... - a Dózsa, a másik meg ennek a Bayernnek a színeiben archiválja az eseményt.

Akkor ment a Némo kapitány és a víz alatti város (mb. angol; Balassi 5, n8, ünnepnap 3-kor is), a Régi idők focija meg A veréb is madár...

Elhiszik, hogy magyar együttes "nemrég" még BEK-elődöntős volt? S hogy a sorozatban hatodik (lett hetedik is) bajnoki címe felé tartó Dózsa búcsúja csalódást okozott?

Pedig komolyan készült a csapat a sztárgárda (1974, 1975, 1976 BEK-győztese) ellen. Például - így lapunk - "a foglalkozás tetemes részét a csatároknak szentelte Várhidi Pál edző, de a védők is alapos munkát végeztek". Aztán "csak a 14. percben kellett Maiernak első ízben közbeavatkoznia: Zámbó lövését hárította", s "az Ú. Dózsától többet várt a közönség..." Főcím az 1-1 után: "Kevés a remény a visszavágóra". Eh.

Viszont a képen négy, három hónappal későbbi világbajnok arca tükröz pánikot ("nagyjelenet a müncheniek kapuja előtt"): Maier "beavatkozásra készen várakozik", Schwarzenbeck - estében! - elrúgja a labdát Fekete és Fazekas elől, Gerd Müller és Beckenbauer pedig rémülten "biztosít". Gerd Müller? Mit keresett a középcsatár a saját kapuja előtt? Így nyomott a "csalódást keltő" Dózsa?

E hónapban Bene csapatkapitány még kétszer választott kezdést Beckenbauerrel; egy hét múlva, a dortmundi barátságos mérkőzésen - NSZK-Magyarország 5-0 -, majd az április 24-i BEK-visszavágón, ahol a közönség 2-0 után "Noch ein Tor!"-t skandált. Lapunk címe a 3-0-ás vereség után: "Klubszinten sem más a helyzet." Az öszszegzés: "...az utolsó tíz perc csupán tréningmérkőzés volt a Bayern München számára. (...) A csatárok most is csaknem teljesen veszélytelenek voltak, és ezúttal különösen Bene keltett csalódást."

Én meg most itt szorongatom ezt a zászlót, és nagyon ver a szívem. Ha ott lehettem volna. Ha ott lehetnék, amikor újra elődöntőt játszunk.

Ezt írta az újság...