- Hogy' vannak a takarítónők?

- Ha én azt tudnám!

- Rózsa Gábor szakosztály-igazgató szerint többükkel is összefutott...

- Az ember reggel hétkor, pityókásan nem feltétlenül tudja, ki, kicsoda a műintézményben...

- Noha Rátgéber mellett raklapnyi aranyat szerzett, nagy a gyanú: a mostani elsőség más.

- Főként, hogy mélyről indultunk; a szezon elején akadtak, akik még azt is megkérdőjelezték, van-e élet Laci után. Volt ebben aggódás is, hitehagyottság is, ám amikor elkezdtük a munkát, olyan elszántságot láttam a lányokon, hogy tudtam: ha dolgozunk rendesen, lesz eredmény. A csapatformálásban, a kohézió kialakulásában Iványi és Vajda rengeteget segített, a fiatalok a tisztaságukkal, a hitükkel rendkívül tevékenyen tréningeztek, és hát a légiósokat is szerencsés kézzel választottuk: az építkezés jól halad.

- Ha csak ide nem vesszük a bajnoki alapszakasz első helyéről határozó két, Sopron elleni vesztes mérkőzést...

- Pillanat! Magam korábban azt mondtam, és ezzel különféle fórumokon a biztosítékot is sikerült kivernem, hogy inkább legyünk másodikak, mint hogy motiválatlanul vagy felkészületlenül nekiugorjunk az NB I végső fázisának. Az alapszakasz ellustíthatja az embert, úgyhogy várjunk még ezzel...

- Főként ilyesféle kupaparádé után?

- Nézze, a kijelentésem nyomán megkaptam, hogy kishitű vagyok és nem hiszek a csapatomban. Tény, hogy nem a teátrális jelenetek jellemzőek rám, ám higgadtsággal is lehet eredményt elérni, pláne, ha tudom, mit csinálok és pláne, ha izzadtságszagú hétköznapokon dolgozunk kifulladásig. A Szeged elleni kupaelődöntőben tizenöt pont hátrányból álltunk fel, miközben a lányok extázisban játszottak, és a hosszabbítással zárult meccs végén nem itt fáj, ott fáj típusú jajkiáltásokat tapasztaltam az öltözőben, hanem azt láttam a szemekben: mikor kezdjük a döntőt? A fináléban pedig mentálisan is felülmúltuk a sorrendben ötödik hazai aranyérmét elnyerni készülő, erős Sopront... Iványi korai kipontozódása után nyugodtan, zsebre dugott kézzel, a pályára sétálva kérdeztem a bíróktól, akkor most menjünk-e inkább haza - nem sértődtek meg -, eközben pedig az egymást segítő lányokról sugárzott: ha visszamennek, annak győzelem lesz a vége.

- Kezdődik az újabb pécsi sikersztori?

- Maradjunk annyiban, hogy a női kosárlabda régen állt ilyen jól: a Rátgéber vezette válogatott Eb-részvevő, a Sopron Final Four-szereplő, az Euroligában mi is eljutottunk a nyolc közé, s mire végképp ellaposodna a hazai sorozat, a Szeged egyre jobban jön föl, mi meg elhódítjuk a Magyar Kupát.

- Ennyi?

- Meg annyi, hogy a bajnokság végén szeretnék megint reggel hétkor, pityókásan hazamenni.

Fűzy Ákos a győzelem hálójában