Nem mondom, hogy könynyen született meg a siker, azt meg végképp nem állítom, hogy attraktív játékkal szerzett három pontot a válogatott, ám a korábban történtek alapján joggal gondolhatott arra az ember: a napközben húszfokos, este viszont annál hűvösebb Tiranában akkor sem érne el gólt a házigazda együttes, ha a mérkőzés másnap reggelig tartana. Szóval, sokkal jobban csodálkoztam volna a vendéglátók - természetesen elmaradt - egyenlítésén, mint megannyi más, szokványosnak nem nevezhető albániai élményen.

Mielőtt a stadionba indultam, a televízióban dokumentumfilmet sugároztak Enver Hodzsa 1959-es tömeggyűléseinek egyikéről; az idő tájt - mármint fél évszázada - talán még egyben volt a sporttelephez vezető lépcsősor, amelynek fel-felszakadozó kőlapjai ma már bizony megbillennek a szurkolók lába alatt. Szintén a múltra emlékeztetett a "sajtópáholy", ott tudniillik olyan tömeg volt, legalábbis a kicsiny befogadó-képességhez képest, akár valaha az Úttörő Áruházban, januári árleszállításkor. Azt nem tehetem hozzá büszkén, hogy ekkora sajtóérdeklődés mutatkozott, mert többségükben korántsem újságírók-riporterek gyűltek egybe a médiatribünön, de ez a furcsaság csak ízelítőt adott az újabbhoz, hiszen a meccs kezdetét megelőzően bevonult a pázsitra, és bizonyára előírásszerűen játszott a katonazenekar; hogy mit, azt nem lehetett hallani, mivel a hangszórókból ez alatt "ezerrel" szólt az albán népi muzsika.

A magyar csapaton belül - kiváltképp a védőjátékot illetően - nagyobb volt a harmónia, még akkor is, ha negyedóra múltán az előrevetődő Salihi simán befejelhette volna Skela átadását. Ám az első húsz perc - mondjuk így - nehézkes akklimatizálódása után a honfitársainkat irányító holland edző megnyugodhatott, szemben az albánokat gardírozó másikkal, Erwin Koeman garnitúrája ugyanis mindinkább kontroll alatt tartotta a pálya középső harmadát, ahol Arie Haan jelöltjei egyre jobban elerőtlenedtek Dárdai, Halmosi és a feltűnően harcos Huszti szorításában. Utóbbi küzdőszellemének főszerepe volt a mérkőzés egyetlen góljában is, hiszen a 37. perc akciója azzal indult, hogy Huszti - nem a balettintézetet idézően, és talán nem is szabályosan - lepattintotta magáról Vangjelit, aztán a beívelt labda egy védő közvetítésével Torghelle elé hullott, és a csatár tíz méterről oda lőhette a labdát, ahova akarta. A kapu közepét választotta: 0-1.

Majd a második félidő első percében hasonló helyzet állt elő, csak ekkor - Cana kapitális hibája után - nem lehetett eldönteni, Torghelle mit akart, mert a gólszerző esetlen mozdulattal a jobb oldali léc mellé pöttyintette a labdát. Különösen fájdalmas mulasztás lett volna ez akkor, ha az ellentámadás végén Lika befejeli Berisha beadását, ám Babos kapus - akiről mindvégig sugárzott a magabiztosság - hárított, és bár az albánok a következő rövid periódusban beszorították a magyar válogatottat, az 55. percben leírtam, amit leírtam...

Azon már fölösleges tűnődni, mit látott a főbíró asszisztense azelőtt, hogy Torghellét elbuktatták a tizenhatoson belül (ami fix: a beintés nyomán szabadrúgás járt "kifelé"), és nem érdemes meditálni azon sem, hogy a holland Kuipers miért nem állította ki a Bodorba a partvonalon kívül őrülten beleszálló Dallkut, elvégre a válogatott megnyerte a találkozót, ráadásul úgy, hogy kétségkívül csapatként funkcionált.

Művészegyüttesről persze szó sincs, ám az odaadás sem smafu; pláne nem, ha taktikai fölénnyel párosul. Messzebbre azért ne menjünk annál, ami a 2-0 és az 1-0 után immár vitathatatlan: hazánkfiai az albánoknál jobbak. Nem vállalok nagy rizikót, ha megkockáztatom: a máltaiaknál is.

Aztán jöhet a hosszú, forró ősz...

Az 1. csoport további mérkőzésein: Málta-Dánia 0-3 (gól: Larsen 2, Nordstrand), Portugália-Svédország 0-0.

Az 1. csoport állása

Albánia-Magyarország 0-1 (0-1)

Vb-selejtező, Tirana, 20 000 néző. Jv.: Kuipers (holland).

Albánia: Hidi - Dallku, Cana, Curri, Vangjeli - Berisha, Duro, Lala, Skela, Lika (Bakaj, 70.) - Salihi.

Magyarország: Babos - Szélesi, Vaskó, Vanczák, Bodor - Huszti, Dárdai, Hajnal (Vadócz, 78.), Halmosi (Gera, 91.), Rudolf - Torghelle (Priskin, 88.).

Gól: Torghelle (37.).

Kiküldött munkatársunk, Hegyi Iván jelenti Tiranából

Dallku és Torghelle. A magyarok jutottak feljebb