Mielőtt még idegenellenes attitűdöt vélnének fölfedezni az iménti bekezdésben, sebtében közöljük: ugyan! Tűnődésünk arra fókuszál, mit kap ez a határon túl már régen nem tényező magyarfutball a megannyi légióssal. A Honvéd 14 darab külföldivel a 13., a Győr 12-vel a 11., a Kecskemét és Diósgyőr 10-10 légióssal a 8., illetve a 9., a Nyíregyháza 9-cel a 10., miközben az MTK 2-vel a 4.: érti ezt valaki? Az éllovas Újpest és a második Debrecen 8, illetőleg 6 külföldije nyilván indokolható, amennyiben azt vizsgáljuk, a két csapatnál itthon van-e eredménye a nem magyar kontingensnek, ám minden évben makacsul eljön a nyár meg a Bajnokok Ligája kvalifikációs szakasza, aztán csak lesünk. Mindenesetre 6,375 légiós az átlag az első ligás mezőnyben, s a többség ritkán parádézik; elvétve jobb klasszisokkal, mint a közeg kitermelte magyar futballista. Kézenfekvő válasz volna, hogy egy csapat a külföldijeivel még mindig többet profitálhat, mint nem külföldijeivel, vagyis a Nyíregyháza azért a 10., mert ott játszik Luis Colon Arcangel Ramostól egészen Imedasviliig az átigazolási szezonban raktáron maradt raklapnyi, leértékelt árú légiós, s nélkülük a kiesés ellen küzdene az alakulat, mindazonáltal az ember azt gondolná, komolyabb célok is akadnának, mint a 8-11. hely megszerzése. Ha innen nézzük, akkor Ramosék nem jelentenek pluszt; ha viszont ennyi is megfelel, akkor azt nagyon nem értjük.

Főkén azért nem, mert bár akad hazánkban használható külhoni spíler, az ideszakadtak több pénzt emésztenek fel, mint körünkben felnőtt társaik; alapból is, s akkor ott van még a lakás- meg az autóbérlés, stb. Márpedig a nagyobb ráfordítás valahogy nem jön vissza; ha csak nem a parádésan kiharcolt nyolcadik helyeket nézzük. S ha csak nem azt nézzük, ki jár jól a holtidőben rendre kirakodóvásárhoz hasonlító, s gyönge légiósilag mintegy újratermelődő magyar futball "adok-veszek" üzleteivel... Néhány menedzser és/vagy klubvezető feltehetőleg igen, de ezt a részt gyorsan el is felejthetjük, mert még ideges telefonálgatás lesz a vége. Hanem a lényeg: annyi légióssal, annyi "sztárigazolással", amennyivel évadonként föltöltögetik a kereteket, az NB I-nek legalább a Bundesliga II szintjén illene állnia; vagy ha netán az a vezérmotívum, hogy a vásárlás után jó pénzért továbbpasszolják a légióst, akkor Európa stadionjaiban tömegesen kellene feltűnniük az itt pallérozódott játékosoknak. Tudnak mondani ötöt? Na jó, hármat? Egyet?

Azért tessék: a kameruni Dorge Rostand Kouemaha a német második vonalban ötödik Duisburg színeiben huszonhárom meccsen tíz gólt szerzett, Debrecenben pedig tapsikolnak, milyen szép pénzt kerestek vele a nyáron. Hogy a háromszoros magyar bajnok mire ment a BL-ben, azt most hagyhatjuk is... A lényeg, hogy Kouemaha nyomában nincs senki, nekünk meg itt maradnak ezek a jó kis vasárnapi bogarászások. Hogy akkor az újak közül melyik horvát, melyik szerb, melyik c és melyik cs; hol van a névben h és hol nincs, egyáltalán, a sok mássalhangzó között nincs-e egy-egy magánhangzó vagy valami ilyesmi.

S mire megtanulnánk, már mennek is.