Az első helyet a "fehér Pelé", Zico érdemelte ki, de hogy mi döntött a javára a másik két "dobogóssal", Didivel és a bajuszos bombázóval, Rivellinóval szemben, azt csak a külföldi kollégák tudják. Ami biztos: a legjobb tízben hat világbajnok és négy olyan játékos sorakozik, aki nem nyert vb-aranyérmet. Zicón kívül az utóbbiakhoz tartozik Juninho Pernambucano, továbbá a három vb-n szerepelt, fiatalon elhunyt játékmester, Dirceu és az 1982-es világbajnokságon éppen őt kiszorító Eder. Egyébként korántsem csupán nagyot rúgókról van szó, mivel a tízek túlnyomó többsége - Zico, Didi, Rivellino, Juninho Pernambucano, Dirceu, Eder, Pelé, Rivaldo - vagy irányítót játszott, vagy annak is "elment"... A két kakukktojás Branco és Roberto Carlos, de a balhátvéd posztjáról ritkán lehet fazonszabásszá előlépni. (Bár a szabadrúgásban sem utolsó Leonardónak vagy Ze Robertónak ez is sikerült.)

Hej, azok a gólok! Amikor Rivellino a sorfalban álló Jairzinho lábai között lőtte el a labdát... Amikor Roberto Carlos a fizika törvényeit meghazudtoló röppályán "varrta be" Bartheznek... De ne folytassuk, mert estig sem érünk a végére. Azzal a gondolattal azért eljátszhatunk, ki lenne benn a hasonló magyar Top Tízben (elvégre Sipos Ferenc szabadrúgásait ugyanúgy "hulló faleveleknek" nevezték, mint Didiéit.) Akiket láttam, azok közül a következőket választanám betűrend szerint, helyezési szám nélkül: Bene Ferenc, Farkas János, Kocsis Lajos, Machos Ferenc, Novák Dezső, Sipos, Szőke István, Tichy Lajos, Tóth András, Váradi Béla.

Voltak itt is "brazilok"...

Goal-lista

1. Zico, 2. Didi, 3. Rivellino,

4. Juninho Pernambucano,

5. Branco, 6. Dirceu, 7. Roberto Carlos, 8. Eder, 9. Pelé,

10. Rivaldo.