Aligha gondolt arra, hogy majd március 4-én az Újpest, az MTK és a Vasas illetékese részrehajlással vádolja az MLSZ-t, illetve annak versenybizottságát, mondván, vannak számára kedves klubok és vannak még kedvesebbek. Hogy kinek van igaza, döntsék el egymás között vagy adjanak munkát jogvégzett embereknek, jómagam leragadnék a feszített program problémakörénél.

Arról olvastam a minap, hogy Martin Brodeur, az észak-amerikai jégkorongligában szereplő New Jersey Devils kapusa 548. győztes mérkőzését ünnepelte Torontóban. (Ezzel már csak három sikerre van Patrick Roy rekordjától, de ez most ne terelje el a figyelmünket.) A lényeg, hogy a harmincnyolc éves kapus már régen csúcsot döntött volna, ha egy súlyos sérülés nem akadályozza meg a védésben. Még november 1-jén, az Atlanta Trashers elleni mérkőzésen leszakadt a bicepsze, emiatt csaknem négy hónapot ki kellett hagynia. Csapata ezalatt ötven (!) mérkőzést játszott, és mert négynél jóval többet nyert, az említett sportember már beírta volna a nevét a hokitörténelembe, ha nincs az a fránya könyökre esés...

Szöszmötöljünk csak el egy kicsit a számokkal: nem egészen négy hónap alatt csak úgy lehet ötven mérkőzést lejátszani, ha egy csapat kétnaponta pályára lép. Ráadásul egy, a természetjárásnál némiképp brutálisabb sportágban, amelyben gyakran felpofozzák az embert, és amelynek űzése közben nem keveset utazni is szükséges. Konkrét leszek: januárban tizennégy fellépése volt a New Jersey-nek, közte egy hatmérkőzéses idegenbeli sorozat. Ennek során 10. és 19. között Los Angelesben, majd annak Anaheim nevű elővárosában, továbbá Vancouverben, Columbusban, New Yorkban és Nashville-ben is megfordult a gárda; a tíz nap alatt mintegy 11 ezer kilométert repkedve. Különösen a túra eleje volt "húzós": négy nap alatt három (!) mérkőzést abszolvált a csapat, jutalomképpen pihenhetett két napot, hogy aztán 16-án Columbusban, huszonnégy órával később New Yorkban lépjen fel. (Témánk szempontjából nincs különösebb jelentősége, mégis ideírom: az idegenbeli kiruccanást - tartalékkapussal - öt győzelemmel és egy vereséggel tudta le az együttes...)

Biztosan tudják: az NHL csapatai október elejétől április közepéig - vagyis hat és fél hónap alatt - nyolcvankét alapszakaszbeli mérkőzést játszanak. A két legjobb, vagyis a Stanley Kupáért feszülő gárda száz fellépés fölött zárja az idényt.

Ezzel szemben egy-egy magyar futballcsapatra akár negyven összecsapás is várhat az augusztustól júniusig terjedő időszakban. Alapnak ott van a harminc, embert próbáló bajnoki, a nem kevésbé gyötrelmes Magyar Kupa-sorozat, s mert a baj nem jár egyedül, a tartalékoknak még a Liga Kupát is kitalálták. Ha egy játékos kevésbé rutinos, és nem piheni ki magát kellőképpen az egyhónapos szabadság alatt, esetleg túledzi magát a mindössze kéthónapos alapozás során, akkor bizony május környékére könnyen elfáradhat. Kivéve, ha nem zalaegerszegi vagy nyíregyházi alkalmazott, ugyanis az ottani munkavállalók nem éltek a kupaesélyekkel, rájuk a tavasszal már csak bajnokik várnak.

A nyíregyháziakra konkrétan tizennégy. A feszített program jegyében.