Igaz, a 3-0-ás vezetésért sem kellett sokat tennie, mivel a kollegiális ellenfél sorra teremtette számára a csábító alkalmakat. Rabóczki, a kispesti kapus például arra a sportlövőre hasonlított B. Tóth szögleténél, aki még a táblát sem találja el, és képtelen kifutása nyomán az éber Tóth András vidáman fejelhetett az üres kapuba. Aztán B. Tóth szintén álló helyből, de a mezőnyből ívelt előre; Szmiljanics és Takács, a vendégek két hátvédje (?) még véletlenül sem mozdult a labda felé, így Németh Norbert háborítatlanul továbbított - meg kell adni, pontos fejessel - a jobb sarokba. (Felrémlett bennem: akinek két ilyen védője van a bíróságon, azt alighanem tíz év szigorítottra ítélik szimpla bliccelésért...) Majd Honvéd-akció indult volna, de a XIX. kerületiek nagyon olcsón eladták a labdát; Laczkó nyomban elindította B. Tóthot, aki észrevette, hogy Rabóczki a "hosszúra" várja a lövést, és a "rövid", azaz a bal sarokba emelt (3-0).

Az angyalföldiek számára eddig tartott a mérkőzés, innentől kezdve a házigazdák úgy eltűntek, akár a nézők a magyar pályákról. (Hajdanán ugyanilyen téli időben, a Fáy utcai hátsó salakoson többen - de mennyivel többen! - nézték, mondjuk, a Vasas-K. Lombik tréningmeccset, mint most az NB I-es nyitó találkozót. A régi Vasas-Honvédokról már ne is beszéljünk, a jelenlegi szereposztás és érdeklődés ugyanis nem összehasonlítási alap...) A találkozót a maga részéről befejező vendéglátó együttessel szemben a kispestiek feljöttek - volt honnan -, és bár Abass sután elakadt az angyalföldiek tizenhatosánál, a Tóth Andrásról felpattanó labdába Hercegfalvi reflexszerűen belesarkazott, és a százszor szebb kispesti napokat idézve, "oxival" szerzett gólt (3-1). A folytatásban Abass, aki már az első félidőben is ziccert rontott, öt méterről találta el Németh kapust, majd az utolsó percben tizenhatról a jobb kapufát. Ám a nehéz sorsú csatárénál - vagy a tizenkét percet a pályán töltő, egyhamar kiállított Vasas-cserejátékos Pillerénél - is aggasztóbb a helyzete a leszűkült kispesti drukkertábornak, amely tehetetlen dühében az edzőnek azt kiáltozta, hogy "Pölöskei, takarodj!"; a Honvéd afrikai légiósainak labdaérintéseinél rendszeresen huhogott; a házigazdákat pedig ezzel a rigmussal igyekezett üdvözölni: "Angyalföldi cigányok, b...tok az anyátok!"

Ez megy ma. A hangulat megfelel a játék színvonalának, amellyel kapcsolatban megjegyzem, hogy Hemingway kispesti klubvezetőt néhány médiabelépő-tulajdonos nemrégiben még valóságos csodatévőként aposztrofálta. Ehhez képest a Honvéd a 12. helyet foglalja el a köztudomásúan erős mezőnyben, azaz a Paksot, a Győrt, a Siófokot és a REAC-ot egyaránt megelőzi. (Az eggyel kevesebb pontot számláló Győr eggyel kevesebb mérkőzést is játszott.)

Amennyiben Sári néninek a szomszédból lenne annyi pénze, mint az irodalmi nevű elöljárónak, úgy efféle előmenetelt feltehetően ő is fel tudna mutatni...

VASAS-HONVÉD 3-1 (3-0)

Illovszky Rudolf stadion, 1500 néző. Jv.: ifj. Vad.

Vasas: Németh G. - Balog, Paripovics, Unierzyski, Tóth A. - Laczkó (Sowunmi, 67.), Németh N., Dobrics, Pavicsevics, B. Tóth (Piller, 75.) - Divics (Somorjai, 80.)

Honvéd: Rabóczki - Takács, Benjamin, Szmiljanics, Filó - Dobos (Hercegfalvi, 46.), Lungu, Genito (Maróti, 46.), Sztojakovics - Abraham (Arszenijevics, 82.), Abass.

Gól: Tóth A. (5.), Németh N. (34.), B. Tóth (41.), Hercegfalvi (59.).

Pedig nem a Honvéd volt fölül