Akadt homály, labdaeladás, befejezetlen akció szép számmal, ám mind jobban telt az idő, annál több lett az "euroligás" alakítás; kivált Székely Norbert játékosainak jóvoltából. Miközben a keddi első mérkőzésen felülmúlt bourges-iak roppant feszültnek tetszettek - na ja: eddig háromszor nyerték meg a sorozatot -, addig a triplákba belefeledkező Honti, aztán Horti és a palánk alatt kemény munkát végző Milovanovics fokozatosan "lent" tartotta a vetélytársat. Jellemző az első két negyedre, hogy a francia társulat egy hárompontost ért el, s a lepattanókért vívott harcot rendre elvesztette motiváltabb ellenfelével szemben.

A nyitó szakasz után 32:25 állt az eredményjelzőn, a harmadik negyed eleje pedig álomszerűen alakult: akárcsak a Bourges-ban, most is szédületes tempót diktálva hagyta állva riválisát a Sopron, amely tizenhét pontos (50:33) előnyre tett szert. A vezér továbbra is Honti volt, a csattanó viszont Milovanovicsot dicséri: a szerb center a hárompontos vonalon túlról helyezett el egy triplát a kosárban a játékrész végén; ez már csak azért is szép mutatvány volt, mert időközben följött a vendég (57:47). Milovanovics az utolsó tíz percet is triplával nyitotta, s ha a látogatóknál nincs a folyamatosan termelő Ndongue, a Bourges-nak már akkor "annyi"...

A végjáték viszont már a mámorról szólt: az egységesebb, jobban védekező és lepattanózó, tisztábban dobó soproniak immár csak arra vigyáztak, nehogy túlságosan közel kerüljenek hozzájuk a sötét dresszesek. Nem kerültek: a Sopron 70:63-ra győzött (legjobb dobók: Milovanovics 21, Honti 19, illetve N'Dongue 33), így az 1998-ban Ronchetti Kupa-első határszéli klub történelmet írt, tudniillik első négyes döntőbe jutását ünnepli az Euroligában.

Ha a hazai kosárlabda jelenlegi helyzetét nézzük: ez maga a csoda. De ha nem azt: akkor is...

A Final Fourban már háromszor járt Pécsnek nem sikerült a bravúr: otthon is kikapott a Salamancától (81:76), így búcsúzott a nyolc között.

A lányok, a lányok... Mámor az arénában