Nos, Belgium és Hollandia, továbbá Portugália és Spanyolország együttesen kandidál a 2018-as, illetve a 2022-es vb vendéglátói jogának elnyerésére, míg az amerikaiak, az angolok, az ausztrálok, a dél-koreaiak, az indonézek, a japánok, a katariak, a mexikóiak és az oroszok "szólóznak". Tizenegy pályázat van tehát, és Anglián kívül nincs olyan aspiráns, amelynek válogatottja valaha világbajnoki címet nyert volna. A britek azért is vágynak rá, hogy a torna visszatérjen a szigetországba, mert az angol együttes akkor szerezte egyetlen aranyérmét, amikor (1966-ban) hazai környezetben játszhatta vb-mérkőzéseit.

A rendezés világbajnoka viszont alighanem az Egyesült Államok, amely - az óriási távolságok ellenére - nemhogy zökkenőmentesen, de tökéletesen működtette az önálló sportági "olimpiát", miközben minden idők legnagyobb helyszíni nézettségét érte el. A mérkőzéseket több mint három és fél millió - átlagban 68 991 - ember látta az arénákban, és az amerikai kandidatúra behozhatatlan, bár nem feltétlenül döntő előnye most is az, hogy az Egyesült Államokban ötven olyan stadion van, amely legalább hetvenezer szurkoló befogadására képes. (A feltétel különben tizenkét, egyenként minimum negyvenezres, valóban XXI. századi sporttelep, valamint egy nyolcvanezres aréna a döntőre. Ez a 2002-ben közösen rendező Dél-Korea és Japán számára semmiféle gondot nem jelent, de Angliának, Ausztráliának, Mexikónak, Oroszországnak, a 2004-es Eb után Portugáliának, továbbá Spanyolországnak és a dúsgazdag Katarnak sem okozna fejtörést.)

A "meccs" elkezdődött, ám a hármas sípszóra a jövő év decemberéig kell várni: a FIFA akkor hirdet eredményt. Addigra már megrendeznek egy újabb világbajnokságot - ha igaz, Dél-Afrikában -, és "melegít" a 2014-es vendéglátó is.

Az aspiránsok most aztán tényleg szeretnének Brazília nyomába lépni...