A nagy kérdés úgy szólt tehát a vasárnapi, zágrábi finálé előtt, hogy jól kalkuláltak-e.

A vadonatúj csodacsarnokban megint csak leírhatatlan hangulat fogadta a világ kétségkívül két legjobb válogatottját, s az első félidőben azt láthatta a tizenötezer, tomboló néző, hogy a gladiátoralakulatok képtelenek meglépni egymástól. Bár a vb-házigazda többször vezetett vetélytársánál, egyetlen gólnál nagyobb különbség egyszer sem volt az együttesek között. "Emitt" Vori és Cupic, "amott" Narcisse és Guigou nyújtott átlag fölöttit, de az öldölkő csatának csak számszerűen akadt győztese félórát követően (12:11 Horvátország javára).

A szünet után eleinte minden ott folytatódott, ahol a térfélcsere előtt abbamaradt, az 53. percben azonban megtörtént a fordulat: az egymás nyakán lihegők közül a franciák elszakadtak ellenfelüktől (20:18). Ráadásul a mind paprikásabb miliőjű találkozó hajrájában a horvátok végképp "öszebuktak", s Claude Onesta kapitány társulata a tavalyi olimpiai bajnoki címet abszolúte megérdemelt világbajnoki elsőséggel fejelte meg (24:19).

A 3. helyért: Lengyelország-Dánia 31:23.

Mi vagyunk a bajnokok!