Miután a legutóbbi négy - mondhatnánk úgy is, hogy valamennyi tavalyi - mérkőzésüket egyaránt a spanyol nyerte, tulajdonképpen érthető volt Federer frusztrált kezdése. A világelső érdekes taktikát választott: kipécézte magának ellenfele fonákját, azt próbálgatta. Nem mintha az gyenge volna, sőt viszont ezzel hidegen tartotta a svájci legfőbb fegyverét, a tenyerest. Federer az első játszmában keresgélte az adogatását, olyannyira, hogy - szinte példátlan módon - háromszor is elvesztette szervagémjét. Ez a nagyvonalúság szerényebb képességű vetélytárs ellen is végzetes, hát még Nadallal szemben. Az idegességét leküzdeni nem tudó svájci így - 4:2-es vezetésről - 58 perc alatt 5:7-tel, úgymond, elajándékozta a nyitó szettet.

Az igazi adogatására a folytatásban sem lelő Federer - a második szettben mindössze 37 százalékban "jöttek be" az első szervái - inkább küzdött, mint játszott, ezzel együtt kétszer is "brékelte" vetélytársát, ami azt jelentette, hogy újabb 48 perc elteltével egyenlített (6:3). A svájcinak nem állt érdekében gyorsítani a játékot, hiszen a Verdasco által pénteken "lestrapált" Nadal lábában - legendás erőnléte dacára - nyilván ott voltak az 5 óra 14 perc kilométerei. A fáradtságnak azonban nyomát sem lehetett látni a harmadik szettben, inkább az volt a semleges néző érzése, hogy Federernek fogalma sincs, mi volna az üdvözítő taktika. Így is eljutott azonban a rövidítésig, ám továbbra sem támogatták máskor megcsodált adogatásai, ennek "köszönhetően" ismét Nadalnál volt az előny.

Hogy aztán majd' négyórás küzdelem után ismét egyenlő legyen. A továbbra is inkább brusztoló, semmint sziporkázó Federer 6:3-mal egyenlített, vagyis mindent kezdhettek elölről. A "vonalas ütések" bajnokaként nyilvántartott Nadal elképesztő szerencsével nyerte az ötödik játszma nyitó játékát, majd Federer harminc:semmiről elszórakozta a negyediket. Érdekes módon nem a spanyol fáradt el a végére, hanem a svájci: utóbbi döntő szett 6:2-vel elvesztette első melbourne-i fináléját, előbbi pedig megnyerte az elsőt. Újabb Federer-vár esett el ezzel, maradt utolsónak a US Open. A kérdés már csak az: meddig? Semmi kétség ugyan, hogy a "pengésebb" teniszező továbbra is Federer, ám ez manapság már mit sem számít, ha a "munkásabb" Nadal rendre elveri. Receptünk nincs, tán speciális taktikát kellene kidolgoznia a svájcinak a (majdnem) minden labdát elérő, szenzációs megoldásokra is megérett vetélytársával szemben. Az idő ugyanis nem az egykori világelsőnek dolgozik.

Csak a teljesség kedvéért: szombaton női döntőt is rendeztek. Az eseményre sok szót áldozni fölösleges: mintha más sportágban vetélkedtek volna a hölgyek. Akárha lassított felvételt láttak volna a nézők; ehhez jött még "máluszként" Dinara Szafina indiszponáltsága. Az orosz - saját bevallása szerint is - labdát szedett Serena Williamsnek, így aztán az amúgy egyáltalán nem meggyőző amerikai 6:0, 6:3-ra nyerte pályafutása legsimább Grand Slam-döntőjét, és így egyesben már tíz címnél tart.

Nadalé Ausztrália is