"Svéd" vigasz a keservekért
Ha azt mondom, hogy a férfi világbajnokság középdöntős szakaszának nyitó napja kissé felbolygatta a fővárost, akkor túl messze biztosan nem járok az igazságtól: a Jellasics téri szurkolói sátor éppúgy megtelt szombat este, mint a XXII. századi csarnokcsoda. A miliő már a csapatok megjelenése előtt kiérdemelte a leírhatatlan jelzőt, amikor pedig tizenötezren énekelték együtt a "bevonulási indulót", majd saját himnuszukat, az ember - valamelyest homályos tekintettel - csak-csak elmerengett: bár Horvátország itt van a szomszédban, bizonyos tekintetben jóval nagyobb a távolság annál, mint amit a kilométerkövek mutatnak.
Abban azért bíztunk, hogy az előzetes erőfelmérés dacára a két ország válogatottjai nem járnak ilyen messze egymástól, s az első félidő - bár Puljezevics most a legkevésbé sem sziporkázott a kapuban - táplálta is a reményeket, hiszen derekasan tartotta magát Hajdu János együttese. Olyannyira, hogy a sportágban tán soha nem tapasztalt hangulatú találkozón negyedóra elteltével 7:7 állt az eredményjelzőn, a 22. percben pedig a vezetést is átvette az Eklemovics irányította támadójátékára ezúttal joggal büszke csapat. Aztán a vb-aranyra törő házigazda a felvonás finisében emberelőnyben fordított az elsősorban Nagy László vállalkozókedvére építő társaság ellen, de a 12:14 ellenére is tartott a csodavárás: hátha...
Nagy kár érte, hogy Eklemovicsnak gólszerzés közben kiújult a lovaglóizom-sérülése, így nem léphetett pályára a szünet után, hát még azért, hogy a második félóra közepén ziccerek sora maradt ki, s az addig precíz védőmunka is pontatlanabbá vált (16:20). A hajrában végképp eltört az addig csak megrepedni látszó varázspálca, s az eszeveszett tombolás közepette azt rögzíthettük, hogy: Horvátország-Magyarország 27:22.
Talán történhetett volna másképp is, de egy nappal később az elmaradt ünnep miatti kesergésnek már nem volt értelme, főképp, mert újabb feladat tornyosult az - amúgy az álmok kategóriájába tartozó - elődöntőbe jutásról immár kényszerűen lemondó magyarok előtt: jelesül a hajdan világverő, aztán a süllyesztőben hosszabb időre eltűnő, mostanra viszont ismét komoly csapattá fejlődő svéd alakulat.
Olyannyira komollyá, hogy a zágrábi fogadóirodák kétszer annyi pénzt fizettek az esetleges magyar győzelemre, mint a svéd sikerre, s bizony nem az optimizmust erősítette, hogy a meccs előtt kiderült: Eklemovics nem tarthat a többiekkel, sőt Nagy lövő kezén be kellett kötözni a hüvelykujjat...
"Az ötödik hely még elérhető" - szólt Hajdu lelkesítéssel vegyes helyzetértékelése, s a célul eredetileg is a legjobb nyolc közé kerülést kitűző csapat pazarul startolt. Ilyés és a "hősies" Nagy átlövésgóljaival a hatodik percben 5:2-re vezetett a magyar válogatott, ám a produkció - mint hagyományosan - ezúttal is hektikussá vált. A következő hat percben nem rezdült a svéd háló (5:7), ám az újabb felfelé ívelő szakaszban - egyebek mellett emberhátrányban elért két góllal, na meg Fazekas kapus bravúrjaival - megint "itt" volt az előny (12:9, majd 16:13). Csakhogy korai volt az öröm újra: a német bírópáros előbb kettős létszámfórhoz juttatta a skandinávokat, miközben ártalmatlan szituációban ítélt kontrafaultot a magyarokkal szemben, úgyhogy a szünetben csak néztünk magunk elé, noha az eredményjelző a plafonon csüngött (16:18).
De hamarosan a svédek fixírozták a padlót... Az eszelős rohanás közepette egyik félnek sem akaródzott leszakadni, úgyhogy szorítkozzunk a végjátékra. Öt perccel a vége előtt 30:29-re vezettek Nagyék, s kisvártatva büntetőt hárított a továbbra is szárnyaló Fazekas. Gál ugyan ziccerben rontott a folytatásban, s az északiak kiegyenlítettek, Harsányi bátor egyéni akció lezárásaként bebombázta (31:30). Mivel 45 másodperccel a vége előtt a szintén nagybetűvel említendő Császár és a többiek kezén vándorolhatott a labda, csak az volt a kérdés, sikerül-e a lefújásig passzolgatni. Nem sikerült, de a riválistól sem futotta már semmire; következhetett a nagy összeölelkezés...
A győzelemmel a magyarok megőrizték az esélyt arra, hogy jelentősen javítsanak a legutóbbi vb-n elért kilencedik helyen: amennyiben a mai szünnap után, holnap délután fél öttől felülmúlnák Dél-Koreát - ha a nagy álom már nem is -, a realitáshoz jobban közelítő cél, az ötödik hely még az övék lehetne.
De mit szólnak ehhez a horvát bukmékerek?
Középdöntő. I. csoport (Zágráb): Horvátország-Magyarország 27:22, Franciaország-Svédország 28:21, Szlovákia-Dél-Korea 23:20, Magyarország-Svédország 31:30, Franciaország-Dél-Korea 30:21. A Horvátország-Szlovákia mérkőzést első kiadásunk zárta után rendezték.
II. csoport (Zadar): Lengyelország-Dánia 32:28, Németország- Szerbia 35:35, Norvégia-Macedónia 29:27, Lengyelország-Szerbia 35:23, Norvégia-Németország 25:24. A Dánia-Macedónia mérkőzést első kiadásunk zárta után rendezték.
Zágrábból jelenti kiküldött munkatársunk, Bruckner Gábor
Mondja, Borsos!
Még az olyan ember is, mint én - akinek nem az az igazi, ha kézzel labdáznak - szívesen hallgatja a világbajnokság tévéközvetítéseit. A szakkommentátor Borsos Atilla ugyanis nagyon a helyén van. Nem fecseg, de sokat mond; úgy tud a vb minden játékosáról szinte mindent, akár a rádiós Sipos János a Tour de France részvevőiről; elemez, és nem szurkol (illetve, dehogynem, ám megszólalásait nem az érzelmek vezérlik, elvégre nem azért ül a mikrofon mögött, hogy drukkoljon); ennél fogva elismerő megjegyzéseinek hasonló fedezetük van, mint mértéktartó kritikáinak. Nem ismerem a mezőnyt, de azt hiszem, "egyéniben" sikerül felvenni a versenyt a közvetlen nemzetközi élvonallal is... (H. I.)
