Nem hosszabbítanám nagyon a dolgot, a szomszédok meccsét jórészt a szlovák kapus, Stochl parádéja nyomán - noha a rivális az első félidőben már négy góllal is vezetett - az északiak nyerték 28:23-ra, úgyhogy az első álom köddé vált számunkra, de maradt, ugyebár, még egy. Ennek valóra váltásához "csupán" az aktuális olimpiai bajnok, a vb-n addig pontveszteség nélkül álló franciákat kellett legyőzni...

Hajdu János szövetségi kapitány húsz perccel a kezdés előtt, az öltözőfolyosón ácsorogva egyetlen mondattal vezette föl a találkozót: "Semmi gond, a világ legjobb csapatát kell fölülmúlnunk" - jegyezte meg egy félmosoly kíséretében, ami már csak azért is szép volt tőle, mert bevallása szerint kiújult porckorongsérve miatt az utóbbi időben viszonylag keveset nevetett.

Aztán az első félidőben már annyit sem... Noha a lépcsőket is beterítő közönség - köztük több száz magyar néző - kezdetben azt láthatta, hogy maszszívan védekezik a csapat, s miközben Puljezevics elképesztő bravúrok sorozatát mutatja be a kapuban, "odaát" Nagy és Ilyés is átlövésből avatja fel Omeyert (2:0). Ám aztán... Puljezevics maradt az egyetlen a dicsérhetők sorából, miután a franciák tempós akcióit képtelen volt megszűrni a bekksor, elöl pedig szinte lövéshez sem jutott a bejátszásokkal is sikertelenül operáló együttes a folytatásban. Hajdu már negyedóra elteltével, a vetélytárs 5:3-as vezetésénél időt kért (igaza volt: ha nincs a szerb származású kapus, bizonyára már ekkor lényegesen nagyobb a differencia), de a tanácsok ezúttal mit sem értek. Előbb hét, majd kilenc percen át maradt érintetlen a francia háló, s kisvártatva hétgólos magyar hátrányt mutatott a nagytábla (4:11). A szünetig valamelyest javult a helyzet (8:13), de a realisták már szerényebb vagyontárgyaikat sem rakták volna föl a győzelemre.

Ehhez képest pillanatok alatt felzárkózott az ekkor Ilyés bombáira építő társaság (11:14), a remény időszaka azonban nem tartott sokáig. Mivel a továbbiakban kivédekezni elvétve sikerült csak francia attakot, a mérkőzés sorsa akkor eldőlt, amikor húsz perc még hátravolt: a maradék időben nem a győztes kiléte, csak a magyar vereség mértéke volt kérdéses (14:21). Mínusz tíznél (16:26) kezdtük magunkat a korábbiaknál is kellemetlenebbül érezni, ám a finisben könyörületesebben viselkedett a pekingi aranyérmes (27:22).

Az ezzel együtt komoly "zakó" nem csupán azzal jár, hogy a magyarok mindössze egy pontot visznek magukkal Zágrábba, hanem - mivel kevesebbszer találtak a hálóba, mint a velük azonos pontszámmal és gólkülönbséggel záró szlovákok - azzal is, hogy a csoport harmadik helyét szerezték csak meg.

Viszont, ha feltétlenül vigaszt akarunk lelni, nézzünk át a varasdi hatosba: ott a macedónoktól vereséget szenvedő oroszok - a Szovjetunióval közös történetük során először - a tizenkettes felső házba sem jutottak el.

Nem tudom, érdekel-e ez most bárkit, mindenesetre elárulom: ők nagyon szívesen lennének egypontos csoportharmadikok...

A csoport (Eszék): Franciaország-Magyarország 27:22, Argentína-Ausztrália 36:16, Szlovákia-Románia 28:23. A végeredmény: 1. Franciaország 10, 2. Szlovákia 7 (152:119), 3. Magyarország 7 (148:115), 4. Románia 4, 5. Argentína 2, 6. Ausztrália 0.

B csoport (Split): Kuba-Kuvait 26:23, Dél-Korea-Spanyolország 24:23.

C csoport (Varasd): Macedónia-Oroszország 36:30, Németország-Lengyelország 30:23.

D csoport (Porec): Szerbia-Szaúd-Arábia 38:29, Egyiptom-Brazília 25:22.

Eszékről jelenti kiküldött munkatársunk

Karabatic és társai: ahogy tetszik