A férfi világbajnokság A csoportjának második játéknapján a sír fenekéről hozta vissza a meccset Hajdu János a mérkőzés jó részében zavarodott társaság benyomását keltő, ám kétségkívül különleges erényeket csillogtató együttese, s a végeredményben háromgólos sikerrel életben tartotta reményeit a még otthon rögzített terv megvalósítására, a nyolc közé jutásra.

Addig, persze, még elfogy néhány adag pljeszkavica és lecsúszik pár korsó Osjecko sör Szlavónia fővárosában; tegnap például a románoknál is maszszívabbnak tartott, ugyanakkor szintén a kötelezően verendő kategóriába sorolt szlovákok sorakoztak a magyarokkal szemben.

Aztán az éppen négy éve, autóbalesetben elhunyt válogatott beállós, Kulcsár Anita emlékére tartott gyászszünet után azt láthatták a csarnokot megint piros-fehér-zöldbe öltöztető magyar drukkerek, hogy ezúttal padlógázzal startol a csapat. A példásan elszánt Nagy László ott folytatta, ahol vasárnap abbahagyta, az idő előrehaladtával fölért mellé Eklemovics és Iváncsik Gergő, nemkülönben a kapuban precízen szemaforozó Fazekas, a védőmunkáról pedig legyen elég annyi, hogy a magyar válogatott a 13. percben kapta a második gólt, s addigra már hetet berámolt a túloldalon...

Bár a felszabadult, könnyed, mosolygós szakaszt ritkán tapasztalható góliszony követte, a tizenegy perces, kapufa-szilánkosítással tarkított magyar eredménytelenségnek nem volt különösebb következménye, tekintve, hogy hét percen át egyáltalán nem kellett középkezdést elrendelni a találkozón. A vb előtti, csehországi felkészülési tornán - igaz, a kulcsjátékosok nélkül - egy góllal legyőzött vetélytárs ekkor még hiába próbálkozott a kapaszkodással (a szünetben 12:6-ot mutatott a nagytábla), hanem a pauza után...

A folytatásban rettenetes időszakot produkált a magyar együttes, s a rivális hétgólos hátrányból előbb csak felzárkózott (13:10), majd - az 51. percben - ki is egyenlített (19:19). A luftballonként leengedő, védekezésben messze alulteljesítő brigádnak a karosszékes láblógatás helyett újra a kőfejtőben akadt dolga - e közben a magyar táborból üveg repült a pályára, így a csarnokban a három nap alatt először rendőrök jelentek meg -, s kalkulálhatatlan volt, hogyan zárul az egymás nyakán lihegő felek csatája.

Ki gondolta volna 7:1-nél, hogy a vasárnapihoz képest fordított dramaturgia szerint zajló mérkőzés a hajrában dől csak el? Amikor már csupán másfél perc volt hátra, Eklemovics góljával ismét "itt" volt az előny (24:23), ráadásul még egy támadást vezethetett a társaság a "minél később ellőni!" jelszó jegyében. Sajnos, Iváncsik Tamás másképp számolt, 59 perc 40 másodpercnél rábombázta a labdát, ám az a felső lécen csattant, s jöhettek a szlovákok. Három másodperccel az utolsó dudaszó előtt Sulc lesz, ami lesz alapon kapura durrantott, a magyar táboron pedig a gutaütés csalhatatlan jelei ütköztek ki: a labda a hálóban landolt, a habkönnyű játszadozásnak induló meccs döntetlennel ért véget (24:24)...

Higgadt kommentárt nehéz megfogalmazni ilyenkor, indulatosra meg semmi szükség, úgyhogy magam maradnék a szikár ténynél: a tegnapi pontvesztésnek csak akkor nem lesz jelentősége a folytatásban, ha a csoportküzdelmek csütörtöki zárónapján a románok legyőzik a szlovákokat.

Addig egy szünnap, szerdán pedig Argentína vár ránk. Két remek alkalom a merengésre.

A csoport (Eszék): Magyarország-Szlovákia 24:24, Románia-Argentína 30:26, Franciaország- Ausztrália 42:11. Az állás: 1. Franciaország 6 pont, 2. Szlovákia 5 (98:61), 3. Magyarország 5 (95:68), 4. Románia 2, 5. Argentína 0 (77:90), 6. Ausztrália 0 (40:130).

B csoport (Split): Dél-Korea- Kuvait 34:19, Svédország-Spanyolország 34:30.

C csoport (Varasd): Macedónia-Lengyelország 30:29, Németország-Algéria 32:20, Oroszország-Tunézia 36:31.

D csoport (Porec): Brazília- Szerbia 32:30, Norvégia-Egyiptom 30:20.

Eszékről jelenti kiküldött munkatársunk

Gál a szorítóban. Kibrusztolt szlovák iksz