Repülő magyar hajóosztály
Az idei diadal jubileumi volt, hiszen első vb-aranyát tizenöt esztendeje nyerte a kettős, amely az ezredforduló után vált igazi uralkodóvá: 2001-től öt első, három második és egy negyedik helyet szerzett a vitorlázók világvetélkedőjén.
Különös tekintettel arra, hogy Magyarországnak nincs tengere, ez egészen szép teljesítmény... S ahhoz képest sem túlságosan "rossz" a mérleg, hogy 1994-ben, Adelaide-ben még kölcsönhajóval versenyzett (és győzött) a páros; a vitorlást az a McCrossin, Cook ausztrál kettős szerezte Majthényiéknak, amely másfél évtizede és most is második lett honfitársaink mögött. Erre mondja Domokos, hogy "a néhai Avery Brundage elégedett lenne velünk, elvégre valóban amatőr sportolók vagyunk". Az eredményeiket illetően ugyan profik a javából, de az kétségtelen, hogy nem a vitorlázásból, hanem a munkájukból élnek (Majthényi egy sportszercég magyarországi képviseletének alkalmazottja); a világbajnokságokra például a rendes évi szabadságuk terhére utaznak. A legutóbbira a múlt évről maradt napokat vették ki, mivel a januári esemény valójában a 2008-as vb volt; az idei szabadságot júliusra, a hivatalosan is 2009-es, amszterdami világbajnokságra tartogatják.
Ezúttal negyvenhárom egységet előztek meg, de volt már olyan vb is, amelyen 126 hajó állt rajthoz. Nem úgy nézett ki, hogy megint nyernek, mert a világbajnokságot megelőző új-zélandi bajnokságon, január elsején - az "ez az év is jól kezdődik" mondás jegyében - eltörött az árbocuk, de ugyanúgy jártak, mint 1994-ben: kisegítette őket a konkurencia. "Hálából" a kilenc vb-futamból hetet megnyertek, ám nem ez a csúcsuk, hiszen 2006-ban kilencből nyolc elsőséget szereztek. Mégpedig pályafutásuk első új hajójával, ami akkor már korántsem volt a legmodernebb darab, mivel 1998-ban vásárolták... A mostani vitorlásuk viszont csak kétesztendős; részint az előző eladásából, részint szponzori támogatásból vették, nem éppen két fillérért, elvégre a jelenlegi értéke 25 ezer euró. Ám amit kapnak, azt a versenyzésre költik; nyilván jobban jönnének ki, ha a repülő hollandi nem az előtt (1992-ben) szerepelt volna mindmáig utoljára az olimpia műsorán, hogy a hajóosztály-főnökök nekifogtak az érmek szenvedélyes gyűjtésének. Domokos azonban megjegyzi: "Első vb-győzelmünk alkalmával majdhogynem akkora figyelmet kaptunk idehaza, mint az ötkarikás bajnokok."
Azért az ötről hatra jutás sem sikkad el, bár Domokos akkor sem látná magát a képernyőn, ha naponta szerepelne valamelyik csatornán. Merthogy nincs televíziója. "Három gyerekem van, rendszeresen repülök vagy vízre szállok; mikor tudnék én tévét nézni?"
