S akkor jött a hír: az MLSZ székházában csütörtökön biztonsági konferenciát rendeztek. "A részvevők egyetértenek abban, hogy a labdarúgó-mérkőzések előkészítése és szervezése során a lehető legnagyobb figyelmet kell szentelni a biztonsági feltételek meglétének. Ezek megvalósítása a rendőrség, a Magyar Labdarúgó Szövetség, illetve az érintett sportszervezetek közös érdeke és feladata. Az együttműködés elsődleges célja az, hogy a labdarúgó-stadionokban minél több néző kulturált és békés szórakozását, szurkolását lehessen biztosítani" - fogalmazott közös közleményében az MLSZ, az ORFK, az igazságügyi és önkormányzati tárca, mi meg végre megnyugodtunk. Kivált, mert a szereplők deklarálták azt is, hogy "gyors előrelépés várható elsősorban a következő fő területeken: a stadionok általános biztonságának megteremtése; a rendzavarások további megelőzése és visszaszorítása; az MLSZ biztonsági rendszerének további szilárdítása; új szabályozók bevezetése; a rendezvénybiztosítók hatékonyabb felkészítése".

Nem csupán az van tehát, hogy nem maradt el a szokásos konferencia, hanem még "gyors előrelépés" is várható. Igaz, már 2007 novemberében is arról értesültünk, hogy az ORFK, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, továbbá az MLSZ munkacsoportot hozott létre a sportrendezvények biztonságának javítása érdekében. ("Feladata, hogy áttekintse és megerősítse a sportrendezvények biztonságával kapcsolatos szervezetek működését és hatékonyságát, továbbá a kapcsolódó jogszabályi hálót"...) A tanácskozáson szó volt a veszedelmes drukkerek kitiltásáról, a szurkolók személyes adatait is tartalmazó központi adatbázis létrehozásáról, valamint a jegyárusítás újraszabályozásáról.

Hogy a sok nagyszerű elképzelésből konkrétan mi valósult meg, azt hagyhatjuk is; főként, mert két év alatt nyilván nem lehet megoldani sok esztendő problémáját. Alig 1998 júliusában történt például, hogy Bakonyi Tibor és Páva Zoltán, két szocialista képviselő törvényjavaslatot terjesztett be a T. Háznak. Idézzük a lényeget: "A huligánokról a rendezők nyilvántartást vezethetnének, feljegyezve az illetők nevét, becenevét, lakcímét, személyiigazolvány-számát, dokumentálva fényképét." Hogy abból se lett semmi, azt vehetjük mindegynek is. De legalább 1998 novemberében újra nekifutott a kérdésnek mindenféle potentát, nyílt napot tartva a parlamentben. "A labdarúgás csak akkor foglalhatja el méltó helyét a szórakoztatásban és a gazdaságban, ha a normális polgárok félelem és aggodalom nélkül kijárhatnak a találkozókra, sőt családjukat is magukkal vihetik" - véstük föl akkor a felemelő szavakat, miközben rendőr ezredes, alkotmányjogász és MLSZ-főtitkár is aggódott nagyon. Utóbbi hangsúlyozta, hogy a biztonságot tekintve "a 24. órában vagyunk".

Az emlékezetes, 2003 májusában megesett Üllői úti skandalum nyomán - pályára tóduló szurkolók vesén rúgtak edzőt és felpofoztak játékost - egyenesen parlamenti vizsgálóbizottság ült össze, hogy most már aztán tényleg nagyon komolyan odahasson: "Ki kell dolgozni és életbe kell léptetni azokat a szabálysértési eljárásokat, amelyek meggátolják illetéktelen személyek küzdőtérre lépését, illetve a bedobálásokat. Ennél is szigorúbban kell fellépni a rasszista, gyűlöletkeltő megnyilvánulásokkal szemben." Ugyanezen év szeptemberében Debrecenben ismét konferenciát tartottak, s azon megállapították: "Egységes beléptetőrendszert kellene kialakítani, a szurkolók közül pedig kiszorítani a köztörvényes bűnözőket!"

Ne kérdezzék, mi változott azóta, csőcselékfélék vagy családok járnak-e többségében meccsre, alkalmaznak-e - ha egyáltalán van - bármiféle szabályt.

Viszont nyitott szívvel várjuk az újabb konferenciát.