Magdeburgi magyar est
Balzsay Károlynak két okból sem volt könnyű dolga; részint, mert - huszadik hivatásos meccsén - immár kihívóként lépett ringbe, azaz alaposan meg kellett vernie riválisát, az orosz Gyenyisz Inkint a WBO nagyközépsúlyú világbajnoki övének megkaparintásáért; részint pedig, mert összecsapása - "történelmi" fordulat nyomán - a szombat késő esti menü főfogásaként került terítékre. Nagy tét és - az RTL Klub meg a ZDF közvetítése jóvoltából - nagyobb figyelem; hát, az ember az elején még féltette is az amatőrök között "csak" Eb-ezüstéremig jutó, harmincéves sportolót, mi lesz vele... Erre tessék: a kezdeti elfogódottság után Balzsay mindinkább fölvette a ritmust aktív vetélytársával szemben. Inkin ment előre, ütött sokat, ám "löketei" között kevés volt a lórúgásszerű; talán emiatt is bukott el. Továbbá amiatt, mert kollégája nem csak kőkeményen kapaszkodott (mint utóbb említette: a menetek végén rendre azt hitte, meghal), hanem ütéseit, kombinációit tekintve egyre jobban ellenfele fölé nőtt. A fordulat a tizenkét menetes meccs záró szakaszában állt be; a tizedik etapban például a tisztábban és erősebben célzó Balzsay csaknem kiütötte az elfáradt, csak a gongszó miatt megmenekült orosz bokszolót. Ha eladdig bárkinek kétsége lett volna, ki a jobb, akkor ettől kezdve már nem lehetett; a három pontozó se ítélt másként (15:113, 116:112, 116:112). Ekként szombattól az a különleges helyzet állt elő, hogy a rangos szervezetek közül való WBO-nál egyszerre két magyar ökölvívó is világbajnoki cím birtokosa.
A másik, ugye, Erdei Zsolt, aki egy kategóriával feljebb, a félnehézsúlyban azzal együtt is kellően komolyan vette párharcát, hogy Jurij Barasjan emlékezetes nem fogyása miatt már pénteken megvédte (tizenegyedszer) övét; s hogy televíziós döntésre nem főműsorszámként, hanem a föltolt Balzsay előtt viaskodhatott. Noha az ukrán meg-megvillant, "darált", s végig koncentrálásra késztette ellenfelét, Erdei a szükséges pillanatokban "jelentkezett", tudatván: miért várhatna rá egy, a glóbusz figyelmét is kiváltó mérkőzés (116:111, 117:110, 116:111)...
És hát: a bokszvilág közepe továbbra sem Magyarország, de amit e két bokszoló "öszszeütött", az föltétlenül becsülendő.