Az Aranyak élőben éppen arról szól, hogy nem kell mindent a "kötelező kűrök" világából nézni; akkor is készíthetünk szépet és jót, ha pillanatokat ragadunk meg, s kínálunk a publikumnak. Persze, Karléék nem "művészkednek": a történetileg 1936-tól 2008-ig ívelődő könyv fejezeteiben kellő méretben és illő alapossággal vázolják az adott olimpia főbb momentumait, hogy kisvártatva rátérhessenek azokra az életrajzokkal spékelt interjúkra, illetőleg a velük "szimbiózisban" élő rádióközvetítésekre, amelyek apropóján elkészítették e vaskos, fotókkal teli, igényes albumot. A kiválasztott harminc sztorihoz - magyar aranyéremhez - tudniillik nem csak az alany(ok), illetőleg a családtag képes-szöveges emlékfolyama kapcsolódik, hanem az élő adás varázsa is; az, amikor Pluhár Istvántól Szepesi Györgyön át Török Lászlóig minden riporter az éterbe kiáltja: "...olimpiai bajnok!" Vagy az, amikor Gulyás Gyula így szól az 1972-es párbajtőrcsapat utolsó, Kulcsár Győző vívta asszója közben: "Addig egyet... nagyot köhögök, hogy jobban tudjak kiabálni, mert azt nem lehet halkan berebegni, hogy győztünk."

S miközben megelevenedik előttünk a mesélők idézte világ, továbbá megtudjuk, mit gondoltak a rádiósok az általuk ordított parádéról, el-elmélázunk azon: milyen is lehetett az, amikor Nagy Tímea cekkerekkel a kezében, lányos zavarában egy megálló után leszállt a villamosról, mert ott mindenki őt ünnepelte. S bár olykor köhécselhetnénk, hogy túlzottan "élőbeszédes" a szöveg, meg hogy a gondos szerkesztés dacára akad néhány sutább szöveg, az összkép dicséretes, a szerzők erejét-lelkét is láttató kiadványt mutat. Azt is mondhatnánk: szép volt, fiúk...

Szóvilág/MR, 298 oldal+CD, 7990 forint

Tripla, rendel! A Pekingben sorozatban harmadszor aranyérmes vízilabda-válogatott