Reményteli, várakozásteljes napok ezek; kluborvos vérnyomást mér, tréner némi futásra invitál, vezető pedig csak tárgyal és tárgyal a felkészülés során esetlegesen "lepattanó" labdarúgókkal, továbbá arról, hogy akkor milyen ellenfelekkel is találkozzon majd a társulat a "finombeállítást" célzó, január végi edzőtáborban.

Felkeltek hát mind.

Az egyik fotón mindjárt Kerekes labdarúgó tárul elénk egész alakos valójában. Kerekes labdarúgó a listavezető Debrecen Nyugatot megjárt csatára, a hazai mezőny - mondjuk így - gólerősebb futballistáinak egyike, sőt "sztárja", ahogyan mondják majd róla tavasszal, viszont ezen a képen Kerekes labdarúgó hozzávetőleg úgy fest, akár egy testedzésből fölmentett, tréfás kedvű civil: mellizom nincs, deréktáji hurka van, ember nem gondolná, hogy e férfi hosszú évek óta hivatásszerűen űzi sportágát. Pedig igen. Miként így űzik az Újpest labdarúgói is: az erdei futás fáradalmait kimerevítő csoportfényképen senki sem úgy fut, ahogyan elvileg futni szoktak; a bajnoki címre törekvő futballisták lábai a földet súrolják, az ilyesmit viszont általában poroszkálásnak hívják. E két példát persze tessék is rögvest idézőjelbe tenni, e képek-cikkek tudniillik komoly jövőt, elszántságot, koncepciót sugallnak; legalább anynyira előremutatók, amennyire az MLSZ zengi, mennyit is fejlődött a magyar futball 2008-ban.

Ugyanakkor van ezeken a fotókon valami meghitt és állandó; olyasmi, amit századfordulós, békeidős fotográfiákon lát a polgár, amidőn anya, apa, nagyi, grószfater és megannyi gyermek boldogságot, elégedettséget sugározva néz felénk. Kerekes labdarúgó derűje is olyan, mint, mondjuk, két éve, amikor még csak harminchárom esztendősen, kisebb pocakkal, ellenben a megállapodottság érzését sugallva jelentkezett orvosi vizsgálatra. Nincs ebben semmi kivetnivaló, semmi rossz; a januári-februári állapotokat tekintve békebeli a hangulat mifelénk vagy harminc éve, valami reformféle itt csak balul sülhetne el, ha úgy tetszik: fölrúgná a közmegegyezést. Ezt a kollektív mosolyon, vérnyomásmérésen, erdeitisztás-taposáson, súlyfeleslegen alapuló, több évtizedes téli harmóniát.

Azt most hagynánk is, mire jutottunk ezekkel a téli reggelekkel és délutánokkal az évek során, főként mert "vak", aki nem látja a pozitívumokat, mindenekelőtt az albánok vagy a máltaiak elleni bravúrt, aztán az "egyre csak javuló" bajnoki színvonalat. Hanem legközelebb valaki szóljon a magáról feltehetően nem sokat gondolkodó Kerekes labdarúgónak és csapatnyi társának: ha fotós közelít, azonnal ugorjon odébb!

Nem is magunk miatt. Érdeklődő gyermekeink érdekében.